A “Gondolatok” cikksorozat muszlim tanítók érdekes eszmefuttatásait és idézeteit mutatja be a muszlim társadalmak helyzetével kapcsolatban.
Hagyományokhoz való ragaszkodás, az ősök hite:
Mi volt a mekkai bálványimádók hite? Többistenhívők voltak. Hittek Allahban is. Akkoriban ők voltak talán a földkerekség legvallásosabb társadalma. Rendkívül vallásosak voltak; nézzétek csak meg, mennyire: védték a Kába szentélyét, áldozatokat mutattak be a Kába mellett, és harcoltak a Kába szentélyéért. Az emberek még kardot is rántottak egymásra, hogy a fekete követ a helyére tegyék. Csak azért, hogy a fekete követ a helyére tehessék, az emberek egymásnak kardot rántottak. Mi mást tehettek volna még? A “jócselekedeteket” hajszálták, a jócselekedetek nyomában jártak, ugye? De valójában mi is a helyzet?
Amikor azt mondták nekik, hogy “kövessétek a Koránt“, ők őseik hitére hivatkozva ezt mondták: “mi azt az utat követjük, melyet apáinktól tanultunk“. Ekkor a Korán azt mondta nekik: “és ha apáitok nem gondolkodnak és téves úton járnak, akkor is az ő útjukat fogjátok követni?“[1]. Igen, és valóban így cselekedtek, azt hitték, hogy az egyetlen erény az ősök hitének és az elődök útjának követése[2].
[1] Korán 2:170
[2] Az idézet Mustafa İslamoğlu Siretü’l Kur’an (“A Korán életútja“) című előadássorozatának harmadik részéből származik, amelynek címe Şeytanın Dini: Kabilecilik (“A sátán vallása: a törzsi kultúra/klánizmus“). Török nyelvről került fordításra.
Add comment