A “Gondolatok” cikksorozat muszlim tanítók érdekes eszmefuttatásait és idézeteit mutatja be a muszlim társadalmak helyzetével kapcsolatban.
Hagyományokhoz való ragaszkodás, az ősök hite:
Mi volt a mekkai bálványimádók hite? Többistenhívők voltak. Hittek Allahban is. Akkoriban ők voltak talán a földkerekség legvallásosabb társadalma. Rendkívül vallásosak voltak; nézzétek csak meg, mennyire: védték a Kába szentélyét, áldozatokat mutattak be a Kába mellett, és harcoltak a Kába szentélyéért. Az emberek még kardot is rántottak egymásra, hogy a fekete követ a helyére tegyék. Csak azért, hogy a fekete követ a helyére tehessék, az emberek egymásnak kardot rántottak. Mi mást tehettek volna még? A “jócselekedeteket” hajszálták, a jócselekedetek nyomában jártak, ugye? De valójában mi is a helyzet?
Amikor azt mondták nekik, hogy “kövessétek a Koránt“, ők őseik hitére hivatkozva ezt mondták: “mi azt az utat követjük, melyet apáinktól tanultunk“. Ekkor a Korán azt mondta nekik: “és ha apáitok nem gondolkodnak és téves úton járnak, akkor is az ő útjukat fogjátok követni?“[1]. Igen, és valóban így cselekedtek, azt hitték, hogy az egyetlen erény az ősök hitének és az elődök útjának követése[2].
[1] Korán 2:170
[2] Az idézet Mustafa İslamoğlu Siretü’l Kur’an (“A Korán életútja“) című előadássorozatának harmadik részéből származik, amelynek címe Şeytanın Dini: Kabilecilik (“A sátán vallása: a törzsi kultúra/klánizmus“). Török nyelvről került fordításra.
Kísérletképpen, a személyes célú nyelvtanulás érdekében a weboldal szerkesztője néhány cikket lefordít, és az arab szöveget megjegyzésként az eredeti cikk alatt teszi közzé. A fordítás helyessége nem garantált, ezért ha valaki az olvasók közül magas szinten beszéli az arab nyelvet, a visszajelzések és javítások szívesen fogadtatnak:
تُقَدِّمُ سِلْسِلَةُ مَقَالاتِ “أَفْكَارٍ” تَأَمُّلاتٍ وَاقْتِبَاسَاتٍ مُثِيرَةً لِلِاهْتِمَامِ مِنْ مُعَلِّمِينَ مُسْلِمِينَ عَنْ وَضْعِ الْمُجْتَمَعِ الْمُسْلِمِينَ
المُحَافَظَةُ: دِينُ الأَجْدَادِ
مَا كَانَتْ دِينُ الْمُشْرِكِينَ فِي الْجَاهِلِيَّةِ؟ كَانُوا مُشْرِكِينَ. كَانُوا يُؤْمِنُونَ بِاللَّهِ. كَانَتِ الْمُجْتَمَعَ الْأَكْثَرَ تَدَيُّنًا عَلَى وَجْهِ الْأَرْضِ فِي ذَلِكَ الْيَوْمِ. كانوا مُتَدَيِّنِينَ جِدًّا. اُنْظُرْ إِلَى مَدَى تَدَيُّنِهِمْ. يَحْمُونَ الْكَعْبَةَ وَ يَذْبَحُونَ الْأُضْحِيَةَ بِجَانِبِ الْكَعْبَةِ وَ يُقَاتِلُونَ مِنْ أَجْلِ الْكَعْبَةِ وَقَدْ تَشَاجَرَ النَّاسُ مَا بَيْنَهُمْ بِالسُّيُوفِ لِوَضْعِ الْحَجَرِ الْأَسْوَدِ فِي الْكَعْبَةِ .مَاذَا يُمْكِنُهُمْ أَنْ يَفْعَلُوا أَكْثَرَ؟ هَـؤُلاءِ صَائِدُونَ لِلْحَسَنَاتِ. هُمْ يَسْعَوْنَ وَرَاءَ الْحَسَنَاتِ. أليس كذلك؟ ماذا يعني؟ دِينُ الأَجْدَادِ: { وَاِذَا ق۪يلَ لَهُمُ اتَّبِعُوا مَٓا اَنْزَلَ اللّٰهُ قَالُوا بَلْ نَتَّبِعُ مَٓا اَلْفَيْنَا عَلَيْهِ اٰبَٓاءَنَاۜ اَوَلَوْ كَانَ اٰبَٓاؤُ۬هُمْ لَا يَعْقِلُونَ شَيْـًٔا وَلَا يَهْتَدُونَ }[1] .نَعَم، كَانُوا يَفْعَلُونَ ذَٰلِكَ. دِينُ الآبَاءِ، دِينُ الأَجْدَادِ أَيِ اتِّبَاعِ طَرِيقِ السَّابِقِينَ، كَانَ يَبْدُو لَهُمْ الفَضِيلَةَ الوَحِيدَةَ.[2]
[1] 170 البقرة
الِاقْتِبَاسُ مَأْخُوذٌ مِنَ الجُزْءِ الثَّالِثِ مِنْ سِلْسِلَةِ مُحَاضَرَاتِ مُصْطَفَى إِسْلَامْ أُوغْلُو بِعُنْوَانِ {سِيرَةِ القُرْآنِ}، وَالَّتِي تَحْمِلُ عُنْوَانَ {دِينُ الشَّيْطَانِ: القَبَلِيَّةُ}. تَمَّتْ تَرْجَمَتُهَا مِنَ اللُّغَةِ التُّرْكِيَّةِ. [2]