“És azok akik szándékosan figyelmen kívül hagynak/elutasítanak (Istenre utaló jeleket) – azok akik ún. ‘kufr‘-t gyakolornak -, számukra ugyanolyan, ha figyelmezteted őket, vagy ha nem figyelmezteted őket , ők nem fognak hinni és nem fognak bizalmat mutatni.”
(Korán 2:6)
Nézzük meg, hogy miért nem használ bármilyen figyelmeztetés azoknak, akik ún. ‘kufr’-t (arab ige, كُفْر) gyakorolnak, és miért nevezik az így cselekvő személyeket arabul ‘káfirnak‘ (كافر ). A ‘káfir‘(كافر ) arab szó a ‘kufr’ (كُفْر) arab szókgyökérből ered, és a ‘kufr‘ arab szó azt jelenti, hogy ‘letakarni‘/’eltakarni’/’elrejteni‘/’nem mutatni‘.
Mit is jelent magyarul a ‘kufr‘ arab szó különböző szituácíókban? Ha valaki például egy próféta által hirdetett üzenetet próbál ‘letakarni‘/’elrejteni‘ (azzal szemben ‘kufr’-t gyakorolni), az azt jelenti, hogy élből elutasítja, szándékosan figyelmen kívül hagyja az adott üzenetet. Egy másik példa: egy személy szívességet tesz egy másik személy számára. Azonban az utóbbi személy ‘kufr‘-t követ el a szívességgel szemben, ‘letakarja‘/’elrejti‘ a szívességet. Mit jelent ez ebben a szituációban? Ez azt jelenti hogy az adott személy nem értékeli, nem veszi figyelembe a másik a szívességét, nem hálás érte, azaz háláltlan. Nyelvtani értelemenben egy ‘kufr‘-t cselekvő személyt hívnak ‘káfir‘-nak. A második példában a ‘káfir‘ személy úgy is nevezhető, mint valaki, aki ‘hálátlan‘.
Ahogy egy szívességet, úgy más jó cselekedeteket is szándékosan figyelmen kívűl lehet hagyni. Azonban mások rossz cselekedeteit, hibáit is szándékosan figyelmen kívül lehet hagyni, úgy lehet tenni, mintha nem vennék azt észre. A valaki szemet huny egy másik személy hibája felett (‘letakarja‘ azt, tehát ‘kufr‘-t követ el azzal szemben) ez egy pozitív cselekedet. Ez azt jelenti, hogy ‘letakarani‘,’lefedni‘ valamit (tehát ‘kufr‘-t cselekedni) lehet pozitív, vagy negatív dolog. ‘Letakarni‘ valami jó dolgot általában negatív cselekedet, míg ‘letakarni‘ valami rossz dolgot általában pozitív tett.
1. A jó dolgok szándékos elutasítása, figyelmen kívűl hagyása/’letakarása‘/’elrejtése‘
Az aki ‘letakar‘ vagy ‘elrejt‘ jó és szép dolgokat, az meggátol másokat is abban, hogy észrevegyék azokat. Az ilyen cselekedet arabul úgy hívják, hogy ‘kufr‘ (كُفْر) vagy ‘kufran‘ (كفران). Vannak emberek akik nem veszik figyelembe, nem értékelik a feléjük tett jó és szép dolgokat. Ez egy sajnálatos dolog. Isten a következőket mondja a Koránban:
“Amikor a szorongás elkap titeket a tengeren, bárki, akit segítségül hívtok, eltűnik számotokra, kivéve Istent. Mikor azonban biztonságban visszajuttat titeket a szárazföldre, újra elfordultok tőle. Az emberiség mindig hálátlan.” (Korán 17:67)
“…Allah nem szereti azokat, kik hűtlenek, hálátlanok” (Korán 22:38)
“A Koránban mindenféle példát különböző módokon magyaráztunk el az embereknek. Azonban a legtöbb ember továbbra is kitart amellett, hogy (továbbra is) figyelmen kívül hagyja (ezeket a példákat)” (17:89)
‘Kufr‘, azaz ‘a dolgok szándékos figyelmen kívűl hagyása‘, ‘letakarása‘, egy tudatos cselekedet. Gyakran azonban aki így cselekszik, nem igazán tudja elmagyarázni, hogy miért teszi azt. Ha megkérdezzük valakitől, hogy miért is hagy valamit szándékosan figyelmen kívűl, anélkül, hogy egy kicsit is megvizsálná az adott kérdést, ilyen esetekben nem igazán tud az adott személy erős alapokra támasztott választ adni. Néhány esetben arra is van példa, hogy az adott személy megpróbálja manipulálni az igazságot, olyan színben feltüntetni a helyzetet, mintha minden bizonnyal neki lenne igaza. Erre egy példa a Koránban Iblísz esete:
“És megteremtettünk titeket, azután (emberi alakba) formáztunk titeket, azután azt mondtuk az angyaloknak: ‘Boruljatok le Ádám előtt.’ Így hát ők leborultak, Iblísz azonban nem. ”
(Korán 7:11)
Amikor Iblísz nem engedelmeskedett Isten parancsának, Isten nem büntette meg azonnal. Ehelyett azt kérdezte, miért nem teljesíti a parancsot:
Isten azt mondta: ‘Mi tartott vissza attól, hogy leborulj, mikor ezt parancsoltam neked?’ Iblísz azt mondta: ‘Jobb vagyok nála: engem tűzből teremtettél, míg őt agyagból/sárból teremtetted.’ ” (Korán 7:12)
Iblísznek nem tetszett, hogy Ádám előtt le kellene borulnia. Ezért szándékosan figyelmen kívűl hagyta a tényt, illetve szándékosan szemet hunyt azon valóság felett, hogy Istennel áll szemben. Úgy tett, mintha csak Ádámmal állna szemben. Ahhoz már nem volt mersze, hogy elismerje, egyenesen Istennel áll szemben, mert tudta, hogy mindent Neki köszönhet, és ő is, (csakúgy mint minden más), Isten által lett teremtve. Ez rejtőzhet Iblísz válasza mögött:
“Jobb vagyok nála. Engem tűzből teremtettél, őt pedig agyagból teremtetted.” (Korán 38:76)
“Nem az vagyok akinek le kellene borulnia egy olyan halandó előtt, akit a megformált fekete sárból teremtettél.” (Korán 15:33)
„Amikor azt mondtuk az angyaloknak ‘Boruljatok le Ádám előtt’, akkor ők leborultak, kivéve Iblíszt. Ő megvetette azt (,hogy kövesse a parancsot), arrogánsan viselkedett, így vált ő ‘káfirrá‘ (, azaz szándékosan figyelmen kívűl hagyóvá) „ (Korán 2:34)
A fenti Koránverssorban Isten a ‘káfir‘(كافر ) arab szót használja. Isten titulálta Iblíszt ‘káfirnak‘, annak ellenére, hogy Iblísznek egy csöppnyi kétsége nem volt Isten létezéséről. Sőt, még azt is tudta, hogy létezik az Utolsó Nap és a túlvilág:
„Uram/Istenem! Kímélj meg engem addig a napig, amelyen feltámasztod őket (a sírjaikból). „ (Korán 38:79)
Iblísz szándékosan figyelmen kívűl hagyta Isten egy parancsát, így lett Iblíszből ‘káfir‘. Ez után az eset után a ‘Sátán‘ megnevezést kapta. Az emberek, ahogy a Sátán is, nem attól lesznek ‘káfirok‘, hogy nem hisznek Istenben, illetve abban, hogy Isten utasításokat adott ki. Attól lesznek ‘káfirok‘, hogy tudatosan, következetesen, kitartóan figyelmen kívűl hagyják, elutasítják, Istent és az Ő utasításait.
A ‘kufr‘ (كُفْر) arab szót tehát többek között, szövegkörnyezettől függően, úgy lehet lefordítani, mint ‘(az igazság/Isten parancsainak) szándékos figyelmen kívűl hagyása‘, ‘hálátlanság‘, ‘(Isten parancsainak) következetes elutasítása‘, vagy ‘megtagadás‘.
Itt fel kell hívni a figyelmet egy dologra a hagyomános iszlám terminológiájával kapcsolatban. A hagyományos vélemény szerint a ‘káfir‘ arab szó azt jelenti, ‘valaki, aki nem hisz Istenben, illetve a vallásban/Iszlámban’. Azonban ez a Sátánra egyáltalán nem volt igaz. Kétség nélkül hitt Istenben, és a másvilágban, tisztában volt a tényekről az evilági élettel és a másvilági élettel kapcsolatban. Mégis, kitartott döntése mellet, és elutasította Isten parancsát, arrogánsan viselkedett Istennel szemben.
Ádám is megszegte Isten utasítását amikor a tiltott fának a gyümölcsét fogyasztotta. Azonban később belátta a hibáját, és megbocsátást kért Istentől (Korán 2:37 és Korán 7:22-23). Ezért ő nem lett ‘káfir‘, míg Iblísz az lett.
2. A rossz dolgok szándékos és következetes figyelmen kívűl hagyása, ‘letakarása’, ‘elrejtése’
Egy rossz cselekedet, hiba ‘letakarása‘, ‘elrejtése‘, azaz, ha megbocsátjuk mások rossz cselekedeteit, illetve toleráljuk mások hibáit, ezek mind pozitív cselekednek számítanak. Isten is ‘eltakarja‘, ‘elrejti‘, megbocsájtja a hibáinkat. A Koránban ezt a ‘kufr‘ szógyökérből származtatott igék használatával írja le:
„Ha elkerülitek a számotokra megtiltott nagy dolgokat, akkor ‘elrejtjük/letakarjuk‘ [1] ( نُكَفِّرْ) a (kisebb) bűneiteket/hibáitokat. Egy becsületre méltó helyen fogunk elhelyezni titeket. „ (Korán 4:31)
Add comment