A legtöbb hagyományos iszlám jogtudományi könyv a Korán 4. szúrájának 34. verssorát a nők elleni erőszak igazolására, a feleségverés engedélyezésére használja. De vajon Isten tényleg azt parancsolta volna, hogy az emberek erőszakot alkalmazzanak bármely ártatlan teremtményen a földön? Ebben a cikksorozatban bemutatjuk, hogy ez egyáltalán nem igaz. Az említett Koránverssor nem a feleség megverését engedélyezi, hanem a váláshoz való jogát biztosítja.
1. RÉSZ – BEVEZETÉS
A Korán 4. fejezetének 34. verssora arabul a következő:
اَلرِّجَالُ قَوَّامُونَ عَلَى النِّسَٓاءِ بِمَا فَضَّلَ اللّٰهُ بَعْضَهُمْ عَلٰى بَعْضٍ وَبِمَٓا اَنْفَقُوا مِنْ اَمْوَالِهِمْۜ فَالصَّالِحَاتُ قَانِتَاتٌ حَافِظَاتٌ لِلْغَيْبِ بِمَا حَفِظَ اللّٰهُۜ وَالّٰت۪ي تَخَافُونَ نُشُوزَهُنَّ فَعِظُوهُنَّ وَاهْجُرُوهُنَّ فِي الْمَضَاجِعِ وَاضْرِبُوهُنَّۚ فَاِنْ اَطَعْنَكُمْ فَلَا تَبْغُوا عَلَيْهِنَّ سَب۪يلًاۜ اِنَّ اللّٰهَ كَانَ عَلِيًّا كَب۪يرًا
A klasszikus fordításokban a fenti Koránverssort hibásan értelmezték, mégpedig úgy, hogy az a férfiaknak jogot adna arra, hogy megverjék a feleségüket. Például a Korán egyik magyar fordításában a következő, hibás szöveg szerepel:
A férfiak, a nők védelmezői és támogatói, amiatt, hogy Allah néhányukat előnyben részesített másokkal szemben, és mert ők (a férfiak) költenek rájuk a vagyonukból. Ezért a jóravaló nők engedelmesek, őrzik a férjük távollétében azt, amit Allah őrizni parancsolt nekik. És azok akik rossz viselkedésétől tartotok, hát figyelmeztessétek őket, és (ha ez nem használ,) hagyjátok őket magukra az ágyban, és (ha ez sem használ,) üssetek rájuk. Ezután, ha engedelmeskednek nektek, ne keressetek utat ellenük. Allah Magasztos, Nagy. (Korán 4:34, helytelen magyar fordítás)[1]
A fenti idézetben a két vastagon kiemelt szó, a ‘nusúz’ és ‘darb’ arab szavakról kerültek fordításra. A hagyományos fordításokban a ‘nusúz’ arab szót helytelenül “lázadásnak/rossz viselkedésnek” a ‘darb’ szót pedig hibásan “verésnek/ütésnek” fordítják. Az adott Koránverssor fenti fordításának majdnem minden mondata helytelen. Ez a cikk azonban csak arra a részre fog összpontosítani, amely a két félreértelmezett szót, a ‘nusúz’ és a ‘darb’ kifejezéseket tartalmazza. A könnyeb megértés érdekében, mielőtt az igéket helyes jelentésükre fordítanánk, addig egyszerűen a tényleges arab szóval (nusúz és darb) helyettesítjük őket. Ezután a mondat így fog kinézni, a kicserélt arab szavakkal:
…Ami pedig azokat a nőket illeti, akiknek a nusúzától tartotok, adjatok nekik tanácsot/mondjatok nekik kedves szavakat, és hagyjátok őket egyedül az ágyban, és darboljátok őket. (Korán 4:34)
Ha áttekintjük az alább összefoglalt indokokat, és magában a Koránban keressük meg a ‘nusúz’ és a ‘darb’ kifejezések valódi jelentését, akkor kétségtelen bizonyítékunk lesz arra, hogy a 4:34-es Koránverssor egyáltalán NEM arról szól, hogy a férjeknek joguk van a feleségük megverésére, hanem ezzel teljesen ellenkezőleg az ún. ‘iftidáról’, vagyis a nők egyoldalú válási jogáról van szó.
A tények alapján, amit alább és a cikk későbbi részeiben fogunk feldogozni, a Koránverssor helyes fordítása a következő lesz:
A férfiak felelősek a nők védelméért és ellátásáért. Ez azért van, mert Isten mindkét félnek adott olyan bizonyos előnyös tulajdonságokat, amellyekkel a másik fél nem rendelkezik, és azért mert a férfiak feladatul kapták, hogy vagyonukból költsenek a nők eltartására. Az Isten által előírt védelemért cserében az igaz nők engedelmeskednek Istennek, és akkor is távol tartják magukat (a bűnöktől, házasságtöréstől), ha nem látja őket senki. Ami pedig azokat a nőket illeti, akik esetében attól tartotok, hogy ‘nusúz’/el szándékozik válni tőletek, adjatok nekik tanácsot/mondjatok nekik kedves szavakat, és háljatok külön ágyban és ‘darbljátok’ őket/hagyjátok őket békén/hagyjátok őket (továbbra is otthon) lakni. Aztán ha szívből hallgatnak rátok, ne keressetek más utat ellenük. Isten Magasztos, Nagy. (Korán 4:34)
Alakítsunk ki egy általános véleményt e verssor vitatott szavairól (‘nusúz’ és ‘darb’):
A legelső, máig fennmaradt arab lexikon címe Kitab al-‘Ajn, és a 8 században készült[2]. Ebben a lexikonban a ‘nusúz‘ szó egyik jelentése a következőképpen van definiálva: “a távozás szándékával egy kissé felemelkedni egy ülő pozícióból”[3]. Az arab nyelvben a ‘darb‘ (ضرب) szó különféle cselekvések kifejezésére használható[4]. A ‘darb’ szó teljes jelentése a kontextustól, cselekmény típusaitól illetve tárgyától függően változik. A szógyök alapjelentése: “valaminek egy másik dologra való ráütése vagy ráerősítése”[5]. A “ráerősíteni” ige kifejezésére az arab nyelvben a ‘thubút‘ (ثبوت) szó[6] használható. Azonban ha a ‘thubút‘ (ثبوت) szót személyekkel való összefüggésben használják, akkor annak jelentése “egy adott helyen/lakhelyen való tartózkodás”[7]. A ‘thubút‘ (ثبوت) szó a ‘thebete‘ (ثبت) szógyökből ered. A ‘thebete‘ arab szó megvizsálása segíthet annak megállapításában is, hogy a ‘darb’ szó milyen jelentést nyerhet egy adott szövegkörnyezetben. A ‘thebete‘ szó, hasonlóan a ‘darb’ szóhoz, különféle cselekedetek kifejezésére alkalmazható. Ha a ‘thebete‘ ige személyekre vonatkozóan szerepel a mondatban, akkor a szó egyik jelentése a következő: “egy adott helyen/lakhelyen tartózkodni”[8]. A vizsgált Koránidézetben a ‘darb’ ige nyelvtani tárgya személyek (“darboljátok őket”). Érdemes észben tartani, hogy esetleg itt is “lakhelyről”, “lakhatásról”, “egy helyen való tartózkodásról” lesz szó.
A ‘nusúz’ szóval kapcsolatban a következőt kell tudni: a Korán további verssoraiban ez a szó nem a “lázadás” jelentésében használatos, ebben a verssorban sem indokolható a “lázadás”-nak való fordítás. A ‘darb’ szóhoz pedig ebben a versben semmiképp nem rendelhető a “verés” jelentése, mert ez megtörné a Korán, valamint magának az adott verssornak a következetességét. Erre bizonyíték a következő Koránidézet:
وَمِنْ آيَاتِهِ أَنْ خَلَقَ لَكُم مِّنْ أَنفُسِكُمْ أَزْوَاجًا لِّتَسْكُنُوا إِلَيْهَا وَجَعَلَ بَيْنَكُم مَّوَدَّةً وَرَحْمَةً إِنَّ فِي ذَلِكَ لَآيَاتٍ لِّقَوْمٍ يَتَفَكَّرُونَ
Az Ő jelei között van [az a tény], hogy saját magatok között házastársakat teremtett nektek, hogy békére és nyugalomra leljetek velük. Szeretetet és irgalmasságot ültetett közétek. Ebben jelek vannak az emberek azon csoportja számára, akik elgondolkodnak [ezeken a tényeken]. (Korán 30:21)
Ha Isten úgy teremtette a házastársakat, hogy szeretet és irgalom legyen közöttük, akkor nem lehet helye a verésnek a családon belül, mert az megsemmisítené ezeket a pozitív érzelmeket, és elültetné a félelem és a gyűlölet magvait.
Azonban azt is tudni kell, hogy a házastársak közötti szeretet és irgalom ellenére, a házasság és a család egyszerre próbatétel és kihívás. Ez azért van, mert Isten az emberiséget próbatételre teremtette. Modhatni, elkerülhetetlenek a férj, a feleség és a család többi tagja közötti nézeteltérések. Néha az emberek életük legnehezebb próbatételeinek a családon belül vannak kitéve. Amikor Isten kiutasította a történelem első családját, Ádámot és Évát a kertből, ahol laktak, azt mondta:
قَالَ اهْبِطَا مِنْهَا جَمِيعًا بَعْضُكُمْ لِبَعْضٍ عَدُوٌّ فَإِمَّا يَأْتِيَنَّكُم مِّنِّي هُدًى فَمَنِ اتَّبَعَ هُدَايَ فَلَا يَضِلُّ وَلَا يَشْقَى
Hagyjátok el e kertet, mindketten! Túllépitek a határaitokat/jogaitokat egymással szemben. Majd ha egy általam küldött, a helyes utat mutató kinyilatkoztatás eljön hozzátok, azok, akik az én útmutató kinyilatkoztatásomat követik, ők nem fognak eltévedni (a helyes útról), és nem lesznek boldogtalanok… (Korán 20:123)
Nemcsak a férj és a feleség, hanem a család minden tagja esetenként túlléphetik a határaikat és összetűzésbe kerülthetnek egymással. A család bármely tagja tud kisebb-nagyobb viszályt okozni, ezt a saját hétköznapjainkban is megfigyelhetjük. Aki boldog és békés családi közeget akar fennttartani, annak követnie kell az alábbi Koránverssorban szereplő tanácsokat:
يَا أَيُّهَا الَّذِينَ آمَنُوا إِنَّ مِنْ أَزْوَاجِكُمْ وَأَوْلَادِكُمْ عَدُوًّا لَّكُمْ فَاحْذَرُوهُمْ وَإِن تَعْفُوا وَتَصْفَحُوا وَتَغْفِرُوا فَإِنَّ اللَّهَ غَفُورٌ رَّحِيمٌ
Ó, ti, akik hisztek, néhányan a házastársaitok és gyermekeitek közül túllépik a határaikat veletek szemben, ezt tartsátok észben! Ha azonban megbocsátotok nekik, szemet hunytok hibáik felett és újból tiszta lappal indítotok, akkor bizony, Isten is a Legmegbocsátóbb, a Legnagylelkűbb. (Korán 64:14)
A fenti Koránverssorokban szereplő “túllépni a határokat/jogokat” kifejezés az ‘aduw’ (عَدُوّ) arab szó jelentését próbálja visszaadni. Szógyökérének jelentése “a korlátok túllépése és a harmónia megakadályozása”[9]. Ahogy a fenti Koránverssor is sugallja, minden családban előfordul, hogy megtörik a harmónia, minden családban előfordulnak veszekedések. A veszekedések kezdeményező oka lehet a család bármelyik tagja, néha a férj, néha a feleség, néha a gyermekek. A család minden tagja esetenként túllép egy adott határt, ami már megtöri a harmóniát, és kisebb-nagyobb viszályt, veszekedést idéz elő. Ezt a valóságban tapasztaltak is igazolják, a családi konfliktus bármelyik családtagtól származhat. De sajnos számos muszlim tanító azt feltételezi, hogy a családban csak a nő az, aki a férje ellen lázadozik és ezért a ‘nushooz’ szónak csak akkor tulajdonítják a ‘lázadás’ jelentést, ha az alany nő. Sőt, ami mégrosszabb, azt állítják, hogy a férj megverheti a feleségét, ha az nem engedelmeskedik neki. Mindez teljes ellentmondásban áll az említett Koránrészletekkel és a valóságban tapasztaltakkal is: “Túllépitek a határaitokat/jogaitokat egymással szemben.” (20:123) illetve “néhányan a házastársatok és gyermekeitek közül túllépik a határaikat” (64:14).
A fent említett Koránrészletek tisztán bizonyítják, hogy a 4:34-es Koránverssornak tulajdonított hagyományos fordítás helytelen, az megtöri a Korán tartalmának koherenciáját: miért csak a férjnek kell félnie a feleség “lázadásától”, ha a Korán egyértelműen kimondja, és a valóság is bizonyítja, hogy a családi harmónia megzavarásáért bármely családtag felelős lehet? És ha bármely családtag felelős lehet, akkor miért a feleség érdemel ezért verést? A Korán tartalmának fényében a “lázadás” és a “verés” fordításoknak egyszerűen nincs értelme.
A hibás fordítás nemcsak a Koránon belüli koherenciát bontja meg, hanem a verssor koherenciáját is. A ‘darb‘ szó ugyanabban a mondatban szerepel, mint a ‘fa in ata’nakum’ (فَإِنْ أَطَعْنَكُمْ) kifejezés, ami azt jelenti, hogy “ha szívből hallgatnak rátok/ha önként követnek titeket”. Hogyan beszélhetünk szívből jövő, ökéntes döntésről, amikor a megveréstől való félelem van jelen? Ez ellentmondás lenne. A további megértés érdekében a ‘fa in ata’nakum’ (فَإِنْ أَطَعْنَكُمْ) arab kifejezésnek a részleteit és a hozzá rendelt jelentést e cikksorozat egyik későbbi részében bővebben tárgyaljuk (A ‘TAA’T’ (طاعة) ÉS ‘KARH’ (كره) KIFEJEZÉSEK ARABUL). Ott részletesen kifejtésre kerül, hogy egy olyan természetű engedelmesség, ami a veréstől való félelemből ered, nem fejezhető ki a ‘taa’t’ (طاعة) (önkéntes, szívből jövő engedelmesség) arab szóval.
Azzal a cselekedettel kapcsolatban, amikor valaki veréssel kényszerít engedelmességre egy másik személyt, a következő Koránverssor lehet releváns:
لاَ إِكْرَاهَ فِي الدِّينِ قَد تَّبَيَّنَ الرُّشْدُ مِنَ الْغَيِّ فَمَنْ يَكْفُرْ بِالطَّاغُوتِ وَيُؤْمِن بِاللّهِ فَقَدِ اسْتَمْسَكَ بِالْعُرْوَةِ الْوُثْقَىَ لاَ انفِصَامَ لَهَا وَاللّهُ سَمِيعٌ عَلِيمٌ
Ebben a vallásban nem létezhet kényszer[10]. Az igazság jól megkülönböztethető a hamis kitalációktól. Aki elutasítja/nem követi a törvényszegőket[11] és Istenben bízik, az bizony a lehető legbiztasabb “fogantyúba” kapaszkodik, mely soha nem törik el. Isten az aki mindent hall és mindent tud. (Korán 2:256)
Ahhoz, hogy a fenti Koránrészletet helyesen le tudjuk fordítani, a Korán magyarázatának helyes módszertanát kell alkalmaznunk. Ez nem egy általunk kiválaszott, tetszőleges módszertan. A helyes módszertan a Koránban részletesen kerül meghatározásra. Ha ezt a módszertan jól ismerjük, akkor képesek leszünk megérteni, hogy egy bizonyos arab szóhoz rendelt fordítás összehangban van-e azzal a jelentéssel, amelyet Isten a Koránban rendelt hozzá. A történelem során számos tévedés és téves ítélet született az iszlám nevében, mivel az értelmezések nem a Koránban kinyilvánított módszertan szerint történtek. Ennek egyik oka az, hogy az iszlám jogtudósok úgy vélték, hogy ők saját maguk, tetszőleges módszerek szerint vannak felhatalmazva a Korán magyarázatára. Azonban Isten az, aki részletesen elmagyarázta a Koránt. Csak az ő általa tanított módszertant követve szabad értelmezni a Koránt. Isten ezt a módszertant beleágyazta a Koránba és a szövegben “tudománynak” (arabul: علم) nevezi azt. Erről a módszerről részletes leírás a következő linken található (egyelőre angolul): The Science of Discovering the Explanations of the Qur’an Verses.
Hogy az említett módszertanról egy alapvető képet kapjunk, néhány sorban összefoglaltuk azt. Isten kimondja, hogy a Koránt részletesen elmagyarázta egy adott módszertan/tudomány (علم) szerint:
وَلَقَدْ جِئْنَاهُم بِكِتَابٍ فَصَّلْنَاهُ عَلَى عِلْمٍ هُدًى وَرَحْمَةً لِّقَوْمٍ يُؤْمِنُونَ
Elhoztunk nekik egy könyvet, amelyet részletesen elmagyaráztunk egy módszertan/tudomány szerint. Ez útmutató és kegyesség a hívő emberek egy csoportja számára. (Korán 7:52).
Ennek a módszertannak az alapvető elve az, hogy csak és kizárólag Istennek van joga arra, hogy a kinyilatkoztatott verssorokat megmagyarázza. Isten saját maga magyarázza meg a verssorait úgy, hogy minden részletet megad róluk a Könyvében:
الَر كِتَابٌ أُحْكِمَتْ آيَاتُهُ ثُمَّ فُصِّلَتْ مِن لَّدُنْ حَكِيمٍ خَبِيرٍ أَلاَّ تَعْبُدُواْ إِلاَّ اللّهَ إِنَّنِي لَكُم مِّنْهُ نَذِيرٌ وَبَشِيرٌ
Alif, Lam, Ra. Ez egy Könyv, amelynek sorai meghatározóvá váltak, majd időközben[12] részletes magyarázatra kerültek Ő általa, aki igazságosan ítélkezik és mindentudó. Azért, hogy ne szolgáljatok mást, csak egyedül Istent. (Ó, Mohamed, mondd az embereknek:) Igen, én valóban az Ő általa (Isten által) küldött figyelmeztetések és örömhírek elhozója vagyok. (Korán 11:1-2)
A fenti verseket összefoglalva: ha az emberek által adott Koránmagyarázatokat előnyben részesítjük az Isten által adott magyarázatok helyett, akkor végső soron nem Istent, hanem ezeket az embereket szolgáljuk. Ha valaki az állítja, hogy az Isten által kinyilatkoztatott és megmagyarázott Koránversekre joga van eltérő magyarázatot adni, az egyértelműen helytelenül cselekszik.
A cikk további részei bemutatják, hogy a Korán által megadott módszertant követve hogyan lehet megtalálni a 4:34-es verssorban szereplő ‘nusúz’ és ‘darb’ igék helyes, Istán által elrendelt jelentését:
[1] A legtöbb Korán-fordításban, hasonlóan a fent feltüntetett szöveghez, a ‘nusúz‘ és a ‘darb‘ szó negatív jelentésben kerül értelmezésre. Például egy másik, régebbi munkában a “fellázadnak” (nusúz) illetve “verjétek meg őket” (darb) szerepel. Egy további, újabb kiadásban a “megátalkodottság” (nusúz) illetve a “legyintsétek meg őket” (darb) kifejezések kerülnek használatra. Az utóbbi kiadásban a lábjegyzet a következőket írja: “a harmadik lehetőség, a meglegyintés. Tilos a férfinak erővel megütni a nőt, kárt, sérülést okozni neki”. Az említett fordítások készítőit nem neveztük meg. Az érdeklődő olvasó az internetről letölthető Koránfordításokban megtalálhatja a ‘nusúz’ és ‘darb’ igék helytelen, negatív értelmezését.
[2] Kitab al-‘Ajn, írta Al-Halíl ibn Ahmad al-Farahídi (élt kb. 718-791, ami hidzsri években számolva 100-175). A munkát felülvizsgálta Mahdi al-Makhzúmi és Ibrahim asz-Szamrai Iránban, 1988-ban (1409. hidzsri évben). A könyv az első (máig fennmaradt) arab lexikon. Mikor egy-egy arab szó jelentését, jelentéseit ebben a könyvben kerestük meg, a következőképpen hivatkozunk rá a cikksorozatban:
Kitab al-‘Ajn (arab lexikon): نشز <- a szó, melynek jelentését keressük.
إذا زحف عن مجلسه فارتفع فويق ذلك <- a szó jelentése, jelentéseinek egyike (eredeti, arab szöveg).
A lexikon digitális formában, az interneten is megtalálható.
[3] Kitab al-‘Ajn (arab lexikon): نشز
إذا زحف عن مجلسه فارتفع فويق ذلك <- a távozásra készülvén egy kissé felemelkedni egy ülő pozícióból
[4] Kitab al-‘Ajn (arab lexikon): ضرب.
الضَّرْبُ يقَع على جميع الأعمال <- A ‘darb’ szó cselekmények különféle kategóriáit fejezi ki.
[5] Mufradat (a Korán kifejezéseinek lexikonja): ضرب
إيقاع شيء على شيء <- valaminek egy másik dologra való ráütése/ráerősítése.
A Mufradat (vagyis a Mufradat al-Fazl al-Korán) egy lexikon, mely a Koránban található kifejezéseket gyűjtötte össze. Írta Abul-Qasim al-Husszein bin Mufaddal bin Muhammad Ar-Raghib Al-Iszfahani (meghalt 1108./502. hidzsri évben). A munkát felülvizsgálta Szafwan Adnan Dawúdi, Damaszkuszban és Beirútban, 1992-ben (1412. hidzsri évben).
[6] A cikkben az áll, hogy a “ráerősíteni” ige kifejezésére az arab nyelvben a ‘thubút‘ (ثبوت) arab szó használható (szógyőkér: ‘th-b-t’ = ث-ب-ت).
A Mufradat című kötetben (a Korán kifejezéseinek lexikonja) a következő áll a ‘darb‘ (ضرب) szó magyarázatánál:
إيقاع شيء على شيء <- valaminek egy másik dologra való ráütése/ráerősítése.
Ebben a magyarázatban az إيقاع arab szó szerepel a “ráütés/ráerősítés” jelentésében. Az إيقاع arab szó a وقع szógyökérből ered. A Mufradat című lexikonban (a Korán kifejezéseinek lexikonja) a وقع szógyökérből képzett szavak magyarázatánál az első helyen az الوقوع kifejezés szerepel. A الوقوع szónál pedig a következő magyarázat van feltüntetve: ثبوت الشيء وسقوطه . Ez az arab szövegű magyarázat a ‘thubút‘ (ثبوت) arab szót használja. Ezért vizsgáljuk a ‘darb‘ (ضرب) szó jelentésével kapcsolatban a ‘thubút‘ (ثبوت) kifejezést, illetve annak szógyökét, a ‘thebete‘ (ثبت) szót.
A gondolatmenet még egyszer összefoglalva:
(1) ‘darb‘ (ضرب)
(2) arab szövegű jelentésmagyarázat a Mufradat című kötetben: إيقاع شيء على شيء
(3) a jelentégmagyarázat az إيقاع arab szót használja
(4) az إيقاع arab szó a وقع szógyökérből ered
(5) a وقع szógyökérből képzett szavak listáján a Mufradat című lexikonban a الوقوع kifejezés szerepel az első helyen
(6) الوقوع szó arab szövegű jelentésmagyarázata a Mufradat című lexikonban: ثبوت الشيء وسقوطه
(7) a jelentégmagyarázat a ‘thubút‘ (ثبوت) arab szót használja
(8) a ‘thubút‘ (ثبوت) szógyökere a ‘thebete‘ (ثبت) arab szó
(9) a ‘darb‘ (ضرب) szó jelentésével kapcsolatban a ‘thubút‘ (ثبوت) kifejezést, illetve annak szógyökét, a ‘thebete‘ (ثبت) szót vizsgáljuk
[7] Almaany.com online szótárban, a ‘thubút’ (ثبوت) szóra keresve többek között a következő jelentéseket találhatjuk (a weboldal angolul érhető el):
– “noun gerund of verb to dwell”, magyarul a tartózkodni (egy adott helyen) igéből képzett főnév (egy adott helyen tartózkodni – egy adott helyen való tartózkodás)
– “noun gerund of verb to lodge”, magyarul a lakni igéből képzett főnév (lakni – ottlakás/lakhatás)
– “remaining; dwelling; support; stopping; stay; inhabitancy; inhabitation; lodging”, ami magyarul azt jelenti: maradás, tartózkodás, támogatás, megállás, megszállás, lakás, lakhatás, életvitel egy adott helyen
[8] Lisaan al-Arab, tétel: ثبت.
ويقال: ثَبَتَ فلانٌ في المَكان يَثْبُتُ ثبُوتاً، فهو ثابتٌ إِذا أَقام به <- ha valaki egy adott helyen lakik/tartózkodik, egy adott hely lakosa akkor őt ‘thabit’-nak hívják.
(‘thabit’ = ثابتٌ , tehát egy lakos aki úgy mond, oda van “rögzítve” a lakóhelyéhez)
[9] Mufradat (a Korán kifejezéseinek lexikonja): العَدُوُّ
التّجاوز ومنافاة الالتئام <- a korlátok túllépése és a harmónia megakadályozása.
[10] A hit alapja az, hogy a szívünk is elfogadja az adott hitet. A szív az ember saját belső világa, ahol teljesen szabad. Így valójában lehetetlen bárkit is egy adott hitre kényszeríteni. A szándék az előzetes feltétele minden vallási gyakorlatnak, istentiszteletnek. Mivel a szándék a szívből jön, így senkit nem lehet valódi vallási gyakorlatra, istentiszteletre, hitre kényszeríteni.
[11] A ‘tagút’ (طَّاغُوتِ) arab szót fordítottuk a “törvényszegő” szóra: ‘tagút’ az, aki megpróbálja felülírni az Isten által előírt törvényeket, illetve azt állítja, hogy joga van az isteni törvények megváltoztatásához. A ‘tagút’-tok az isteni törvények megváltoztatásával általában saját vágyaikat, érdekeiket szolgálják.
[12] A ‘thumma’ (ثمَ) arab szót legtöbbször olyan értelemben használják, mint “aztán, azután, később”. A szó alapgyökere azt jelenti, “jóságosan/finoman összegyűlni” (forrás: Maqajisz című arab etimológiai szótár). Így a magyar szövegben az “időközben” szót használtuk, ez talán jobban visszaadja a szó árnyalati jelentését: az Isten által adott magyarázatok “azután, időközben, jóságosan, finoman (szépen lassan) összegyűltek”.
Maqajisz (arab etimológiai szótár): ثُمَّ
هُوَ اجْتِمَاعٌ فِي لِينٍ <- jóságosan/finoman összegyűlik.
A Maqajisz (vagyis a Mu’dzsam Maqajisz al-Lughah) című arab etimológiai szótár szerzője Abu’l-Huszain Ahmad bin Farisz bin Zakarijja (született: 918./306. hidzsri év környékén, a kazvini Zehra régióban, a mai Irán területén; meghalt: 1004./395. hidzsri év környékén). A ma használt kiadás Beirutban jelent meg, keltezetlenül.
Add comment