A legtöbb hagyományos iszlám jogtudományi könyv a Korán 4. szúrájának 34. verssorát a nők elleni erőszak igazolására, a feleségverés engedélyezésére használja. De vajon Isten tényleg azt parancsolta volna, hogy az emberek erőszakot alkalmazzanak bármely ártatlan teremtményen a földön? Ebben a cikksorozatban bemutatjuk, hogy ez egyáltalán nem igaz. Az említett Koránverssor nem a feleség megverését engedélyezi, hanem a váláshoz való jogát biztosítja.
2. RÉSZ – A ‘NUSÚZ‘ (نُشُوزً) KIFEJEZÉS A KORÁNBAN
A cikksorozat első részében bemutatásra került a Korán 4:34-es verssorának helytelen fordítása. A téves szöveg alapvető oka az, hogy a két kulcsszó, a ‘nusúz’ (نُشُوزً) és a ‘darb’ (ضرب) arab szavak hibásan kerülnek értelmezésre. A klasszikus munkákban a ‘nusúz’ arab szó fordítása “lázadás/rossz viselkedés” a ‘darb’ szóé pedig “verés/ütés” . A cikksorozat ezen része a ‘nusúz’ szó valódi jelentését veszi górcső alá.
A legelső, máig fennmaradt arab lexikon címe Kitab al-‘Ajn, és a 8 században készült[1]. Ebben a lexikonban a ‘nusúz‘ szó egyik jelentése a következőképpen van definiálva: “a távozás szándékával egy kissé felemelkedni egy ülő pozícióból”[2]. Azonban a legtöbb szóhoz több különböző jelentés, jelentésáranyalat tartozik. A kérdés az, hogyan dönthetjük el, hogy a Koránban Isten melyik jelentést, illetve jelentésárnyalatot rendelte egy adott szóhoz. Ez azon módszertan használatával lehetséges, melyet Isten a Koránban határozott meg.
A Korán értelmezésének módszertanát helyesen használva a Korán is egy lexikonná válik, melyben megtaláljuk adott kifejezések helyes jelentését, definícióját. Így kaphatunk egy képet arról, hogy a ‘nusúz‘ szó milyen jelentésben, illetve jelentésének milyen árnyalatában használatos a Koránban. Így azt is megállapíthatjuk, hogy használható-e például a fent említett, Kitab al-‘Ajn című lexikonban talált jelentés (‘nusúz‘ = “a távozás szándékával egy kissé felemelkedni egy ülő pozícióból”[2]) . A ‘nusúz‘ (نُشُوزً) kifejezés a ‘na-sa-za’ szógyökből ered. Vizsgáljunk meg mondatokat a Koránban, melyek a ‘na-sa-za’ alapszót, illetve abból eredő kifejezéseket tartalmaznak. A következő négy bekezdés négy ilyen mondatot mutat be.
1. ‘Nusúz‘ (نُشُوزً) a csontváz esetében
Az alábbi Koránversben a ‘nunsiz‘ (نُنشِزُ) szó (amely ugyanabból a szógyökből ered, mint a ‘nusúz‘ szó) azt jelenti, hogy “a földről felemelni (valamit)”.
اَوْ كَالَّذ۪ي مَرَّ عَلٰى قَرْيَةٍ وَهِيَ خَاوِيَةٌ عَلٰى عُرُوشِهَاۚ قَالَ اَنّٰى يُحْي۪ هٰذِهِ اللّٰهُ بَعْدَ مَوْتِهَاۚ فَاَمَاتَهُ اللّٰهُ مِائَةَ عَامٍ ثُمَّ بَعَثَهُۜ قَالَ كَمْ لَبِثْتَۜ قَالَ لَبِثْتُ يَوْمًا اَوْ بَعْضَ يَوْمٍۜ قَالَ بَلْ لَبِثْتَ مِائَةَ عَامٍ فَانْظُرْ اِلٰى طَعَامِكَ وَشَرَابِكَ لَمْ يَتَسَنَّهْۚ وَانْظُرْ اِلٰى حِمَارِكَ وَلِنَجْعَلَكَ اٰيَةً لِلنَّاسِ وَانْظُرْ اِلَى الْعِظَامِ كَيْفَ نُنْشِزُهَا ثُمَّ نَكْسُوهَا لَحْمًاۜ فَلَمَّا تَبَيَّنَ لَهُۙ قَالَ اَعْلَمُ اَنَّ اللّٰهَ عَلٰى كُلِّ شَيْءٍ قَد۪يرٌ
Gondoljatok csak arra a személyre, aki meglátogatott egy várost, amelynek épületei leomlottak, falai romokban hevertek. Ezt kérdezte: “Hogy fog Isten újra életet adni egy elpusztult városnak?” Ekkor Isten az adott személy halálát okozota, majd száz évvel később feltámaszotta. Isten ezt kérdezte tőle: “Mennyi ideig feküdtél itt?” Erre a személy azt felelte: “Itt feküdtem egy napig, vagy talán kevesebb, mint egy napig.” Isten azt mondta: “Nem. Itt feküdtél száz éven keresztül! Nézd csak meg ételedet és italodat! Még mindig érintetlenek, nem romlottak meg. Nézd csak meg, a szamaradat is. Ezt azért tettük veled, hoy ez a példa/történet az emberek számára egy Isten által kinyilatkoztatott jel/információ legyen. Nézd csak, hogyan állítjuk/emeljük fel (‘nunsiz’ =نُنشِزُ) a csontokat és öltöztetjük fel azokat hússal.” Mikor az említett személy mindezt megértette, azt mondta: “Most már tudom, hogy Isten minden létező dolog mértékének[3] a meghatározója/Isten határozta meg minden létező dolog (tökéletes) mértékét[3].” (Korán 2:259)
2. ‘Nusúz‘ (نُشُوزً) ülő helyzetből
Az alábbi Koránverssorbran az ‘ansuzú‘ (انْشُزُوا) szó (amely ugyanabból a szógyökérből ered, mint a ‘nunsiz‘ szó) a következő jelentésben használatos: “ülő helyzetből felemelkedni, a távozás szándékával”.
يَٓا اَيُّهَا الَّذ۪ينَ اٰمَنُٓوا اِذَا ق۪يلَ لَكُمْ تَفَسَّحُوا فِي الْمَجَالِسِ فَافْسَحُوا يَفْسَحِ اللّٰهُ لَكُمْۚ وَاِذَا ق۪يلَ انْشُزُوا فَانْشُزُوا يَرْفَعِ اللّٰهُ الَّذ۪ينَ اٰمَنُوا مِنْكُمْۙ وَالَّذ۪ينَ اُو۫تُوا الْعِلْمَ دَرَجَاتٍۜ وَاللّٰهُ بِمَا تَعْمَلُونَ خَب۪يرٌ
Ó hívők! Ha a gyűléseken/megbeszéléseken azt mondják nektek, hogy csináljatok helyet, akkor csináljatok helyet, ha így tesztek, akkor Isten is helyet csinál nektek (az életben, azaz megsegít titeket[4]). Ha azt mondják nektek, hogy álljatok fel (‘anshuzú‘ = انْشُزُوا), akkor álljatok fel, így majd Isten is felállítja/megemeli azoknak a rangjait közületek, kik megbíznak benne és akiknek tudás adatott (az isteni kinyilatkoztatásokkal kapcsolatban). Isten pontosan tudja mit és miért tesztek. (Korán 58:11)
A fenti Koránidézetben egy olyan szituáció van leírva, mikor egy gyűlésen elhangzik az “Álljatok fel!” utasítás. Ez az utasítás egy gyűlés keretében legtöbbször arra céloz, hogy a gyűlésnek vége, az emberek felállnak és távoznak. Ez jól visszaadja az ‘anshuzú‘ (انْشُزُوا) szó korábban leírt jelentését: “a távozás szándékával felállni egy ülő pozícióból”.
3. ‘Nusúz‘ (نُشُوزً) a férfi (férj) esetében
A férj részéről a ‘nusúz‘ azt jelenti, hogy a férj el szándékozik válni a feleségétől (távozási szándék). Erre bizonyíték az alábbi Koránidézet, amely leírja, hogy mit cselekedjen a feleség, aki ilyen helyzetbe kerül:
وَاِنِ امْرَاَةٌ خَافَتْ مِنْ بَعْلِهَا نُشُوزًا اَوْ اِعْرَاضًا فَلَا جُنَاحَ عَلَيْهِمَٓا اَنْ يُصْلِحَا بَيْنَهُمَا صُلْحًاۜ وَالصُّلْحُ خَيْرٌۜ وَاُحْضِرَتِ الْاَنْفُسُ الشُّحَّۜ وَاِنْ تُحْسِنُوا وَتَتَّقُوا فَاِنَّ اللّٰهَ كَانَ بِمَا تَعْمَلُونَ خَب۪يرًا
Ha a feleség attól fél, hogy a férje el akarja őt hagyni (‘nusúzen’ = نُشُوزًا), vagy hogy a férje kezd eltávolodni tőle, akkor az teljesen rendben van és megengedett mindkettőjük számára, hogy megpróbálnak egy adott egyezményben megállapodni/megbékélni. A megállapodás/megbékélés jó dolog. Az ember azonban mindig hajlamos a kapzsiságra/telhetetlenségre. Ha kedvesen viselkedtek és tartóztatjátok magatokat, úgy hogy észben tartjátok Istent, akkor bizony (azt se felejtsétek), hogy Isten látja, mit és miért csináltok. (Korán 4:128)
Vegyük azt a szituációt, hogy egy férfi el szándékozik válni a feleségétől. Az teljesen természetes, ha ez a tény zavarja, nyugtalanítja a feleséget. Fordítva is igaz, a nő válási szándéka is természetesen zavarhatja, nyugtalaníthatja a férjet. Az alábbiakban egy, a Prófétáról szóló történet (‘hadísz’) mutatja be a 4:128-as Koránverssor gyakorlati alkalmazását. Ibn’ Abbász mesélte el a következő történetet:
Szauda félt, hogy Mohammed Próféta (béke legyen vele) el szándékozik válni tőle, ezért azt mondta “Ne válj el tőlem, maradjunk házasok, de a napomat (amelyet velem töltenél) átadom ‘Aisa számára.” A Próféta így is tett, és ezután a következő Koránverssor került kinyilatkoztatásra: “…az teljesen rendben van és megengedett mindkettőjük számára, hogy megpróbálnak egy adott egyezményben megállapodni/megbékélni. A megállapodás/megbékélés jó dolog.” (Korán 4:128). Tehát a béke és nyugalom megtartása érdekében megengedett, elfogadott dolog az, ha a házastársak valamilyen megállapodást kötnek.[5]
A fent említett Koránverssor, illetve a Prófétáról szóló történet egy adott megállapodásról beszél. A megállapodás célja, hogy válás helyett a felek először próbáljanak kompromisszumra jutni, és az adott egyezmények mellett, de továbbra is házasságban tudjanak élni.
A 4:128-as Koránverssort követő két további Koránverssor is említi az adott megállapodást:
وَلَن تَسْتَطِيعُواْ أَن تَعْدِلُواْ بَيْنَ النِّسَاء وَلَوْ حَرَصْتُمْ فَلاَ تَمِيلُواْ كُلَّ الْمَيْلِ فَتَذَرُوهَا كَالْمُعَلَّقَةِ وَإِن تُصْلِحُواْ وَتَتَّقُواْ فَإِنَّ اللّهَ كَانَ غَفُورًا رَّحِيمًا. وَإِن يَتَفَرَّقَا يُغْنِ اللّهُ كُلاًّ مِّن سَعَتِهِ وَكَانَ اللّهُ وَاسِعًا حَكِيمًا.
Soha nem fog sikerülni, hogy (tökéletesen) egyenlően bánjatok mindegyik feleségetekkel, bármennyire is így akartok cselekedni. De ennek ellenére soha ne gyakorljatok részlehajlást egyikük felé sem/soha ne kivételezzetek egyikükkel sem, illetve ne hanyagoljátok el egyik feleségeteket sem. Ha egy igazságos megállapodásra juttok, és észben tartjátok Istent, akkor (azt se felejtsétek), Isten megbocsátó és könyörületes. De ha mégis arra kerül a sor, hogy egy házaspár elválik, Isten gondoskodik majd szükségleteikről, Isten ad nekik az Ő általa teremtett bőségből. Isten bőséges dolgok felett rendelkezik és helyesen ítélkezik. (Korán 4:129-130)
A fenti idézetek alapján egyértelműen kiderül, hogy az adott megállapodás egy válást megelőzendő célt szolgál (“…De ha mégis arra kerül a sor, hogy egy házaspár elválik…”). A 4:128-as verssor szintén az adott megállapodást említi, a férj részéről érkező ‘nusúz‘ esetében: “…ha a férje el akarja őt hagyni (‘nusúzen’ = نُشُوزًا) … az teljesen rendben van és megengedett mindkettőjük számára, hogy megpróbálnak egy adott egyezményben megállapodni…”. Ezek bizonyítékok arra, hogy a ‘nusúz‘ jelentése “válási szándék” egy olyan szövegkörnyezetben, amikor a szóbanforgó személyek feleség, illetve férj.
4. ‘Nusúz‘ (نُشُوزً) a nő (feleség) esetében
A Korán szerint, ahogy egy férfinak joga van elválni a feleségétől, úgy egy nőnek is joga van elválni a férjétől. A 4:34-es Koránverssor egy olyan szituációról ír, amikor a feleség részéről érkező ‘nusúz‘ (نُشُوزً) miatt aggódik a férj (“…Ami pedig azokat a nőket illeti, akiknek a ‘nusúzától’ tartotok…”). Feljebb ugye bizonyításra került, hogy a Koránban a ‘nusúz’ (نُشُوزً) szó jelentése “válási szándék”, amikor a szóbanforgó személyek feleség, illetve férj. Ebben a Koránidézetben is a feleség és a férj közötti kapcsolatról van szó. Következésképpen a ‘nusúz’ (نُشُوزً) arab szó itt is “válási szándékot”, nem pedig “rossz magaviseletet”, “lázadást” jelent, ahogy azt sajnos a legtöbb Koránfordítás helytelenül tartalmazza. A 4:34-es Koránverssor valójában azt írja le, hogy mit tegyen a férj, ha felesége a válást fontolgatja:
وَاللاَّتِي تَخَافُونَ نُشُوزَهُنَّ فَعِظُوهُنَّ وَاهْجُرُوهُنَّ فِي الْمَضَاجِعِ وَاضْرِبُوهُنَّ فَإِنْ أَطَعْنَكُمْ فَلاَ تَبْغُواْ عَلَيْهِنَّ سَبِيلاً
… Ami pedig azokat a nőket illeti, akik esetében attól tartotok, hogy el szándékozik válni (‘nusúz’ = نُشُوزً) tőletek, adjatok nekik tanácsot/mondjatok nekik kedves szavakat, és háljatok külön ágyban és hagyjátok őket békén/hagyjátok őket (továbbra is otthon) lakni (‘darb‘ = ضرب). Aztán ha szívből hallgatnak rátok, ne keressetek más utat ellenük… (Korán 4:34)
Az ezután következő Koránverssorban is a házasságfelbontás témája kerül szóba:
وَإِنْ خِفْتُمْ شِقَاقَ بَيْنِهِمَا فَابْعَثُواْ حَكَمًا مِّنْ أَهْلِهِ وَحَكَمًا مِّنْ أَهْلِهَا إِن يُرِيدَا إِصْلاَحًا يُوَفِّقِ اللّهُ بَيْنَهُمَا إِنَّ اللّهَ كَانَ عَلِيمًا خَبِيرًا
Ha attól féltek, hogy a házaspár (továbbra is) a válás irányába sodródik, küldjetek egy békéltető személyt a férj, és egy békéltető személyt a feleség családjából. Ha mindketten a megegyezésre/kibékülésre törekednek, Isten valóban békét/egyezséget fog teremteni közöttük. Isten mindent tud és tudja, hogy mi és miért történik. (Korán 4:35)
Az alábbiakban egy, az iszlám történelemből kiragadt példa olvasható a szóban forgó Koránverssorok gyakorlati alkalmazásáról. Fontos megjegyezni, hogy a történetet leíró, eredeti arab szövegben a ‘nasazat’ (نَشَزَتْ) szó szerepel. Ez a ‘nusúz’ szóból képzett múlt idejű ige (“nusúzt csinált/végrehajtotta a nusúzt”):
Al-Bajhaqi (muszlim tanító és hadísz-szakértő) elbeszélése alapján al-Sábi (Kúfai hadísz szakértő) a következőket mesélte:
Egy nő úgy döntött, hogy elválik férjétől (“nusúzt csinált a férjétől” = امْرَأَةً نَشَزَتْ عَلَى زَوْجِهَا), és Surajh kádihoz[6] (bírához) terjesztették fel az ügyet. Surajh kádi azt mondta: “Küldjetek egy békéltető személyt a férj családjából és küldjetek egy békéltető személyt a nő családjából.” És így is tettek. A két békéltető megvizsgálta az ügyet és ők is úgy látták, hogy a válás a megoldás. A férjnek ez nem tetszett. Erre Surajh kádi azt mondta : “Hát akkor minek jöttünk ma ide?” És érvényesítette a házasság felbontását.[7]
Surajh kádi a Korán 4:35-ös verssorának megfelelően döntött.
Ez is egy további bizonyíték arra, hogy a ‘nusúz’ (نَشَزَتْ) arab szó a Koránban nem “lázadást” és nem is “rossz magaviseletet” jelent.
[1] Kitab al-‘Ajn, írta Al-Halíl ibn Ahmad al-Farahídi (élt kb. 718-791, ami hidzsri években számolva 100-175). A munkát felülvizsgálta Mahdi al-Makhzúmi és Ibrahim asz-Szamrai Iránban, 1988-ban (1409. hidzsri évben). A könyv az első (máig fennmaradt) arab lexikon. Mikor egy-egy arab szó jelentését, jelentéseit ebben a könyvben kerestük meg, a következőképpen hivatkozunk rá a cikksorozatban:
Kitab al-‘Ajn (arab lexikon): نشز <- a szó, melynek jelentését keressük.
إذا زحف عن مجلسه فارتفع فويق ذلك <- a szó jelentése, jelentéseinek egyike (eredeti, arab szöveg).
A lexikon digitális formában, az interneten is megtalálható.
[2] Kitab al-‘Ajn (arab lexikon): نشز
إذا زحف عن مجلسه فارتفع فويق ذلك <- a távozásra készülvén egy kissé felemelkedni egy ülő pozícióból
[3] A szövegben a ‘qadír’ (قدير) arab szó szerepel. A ‘qadír’ (قدير) arab szó a ‘qadr’ (قدر) szógyökből ered. Azt jelenti “mérték”. Olyan értelemben “mérték”, mint “egy adott valami fokozatának, mértékének, minőségének a megjelölése” (forrás: oxforddictionaries.com, angolról lefordítva). ‘Qadír’, mint főnév azt jelenti, hogy “a mérték meghatározója”, vagyis az, “aki meghatározza a mértéket”. A mérték meghatározása azt jelenti, hogy felállításra kerülnek azok a feltételek, számok, fokozatok és mennyiségek, amelyek ahhoz szükségesek, hogy valami létezni, illetve működni tudjon. Ennek ellenére hagyományosan úgy értelmezték az iszlám kontextusában a ‘qadír’ szót, mint, “erőteljes”, “hatalommal bíró”, “mindenre képes”. Valóban, ez olyan szempontból igaz, hogy Isten az, aki midenre képes és akinek minden felett hatalma van, és így Ő az is, aki minden létező dolog mértékének meghatározója. Azonban, ha úgy fordítjuk le az adott Koránverssort, hogy “Istennek minden felett hatalma van”, és nem pedig úgy, hogy “Isten minden létező dolog mértékének a meghatározója”, akkor a kapcsolat a ‘qadír‘ és “mérték” szavak között elveszik. E jelentés kapcsolatának elvesztése a fő oka annak, hogy tradicionálisan az iszlám kontextusába beágyazódott az “előre elrendelés”/“predesztináció” gondolata. Éppen ezért nagyon fontos a helyes fordításra figyelni.
[4] A szó szerinti fordítás úgy szólna, hogy “Isten helyet csinál nektek” (يَفْسَحِ اللّٰهُ لَكُم). Ez egy konkrét kifejezés, szófordulat az arab nyelvben, azt jelenti, hogy “megsegíteni valakit, levenni a terhet a válláról”.
[5] Dzsámi’ at-Tirmidhi hadíszgyűjtemény – Köny: Tefszír (Korán magyarázat), Angol Forrás: 5. Kötet, 44. Könyv, 3040. Hadísz (jegyzet), Arab forrás: 47. Könyv, 92. Hadísz (jegyzet), Internetes forrás: https://sunnah.com/tirmidhi/47/92
[6] Kádi Surajh ibn al-Hárisz (meghalt 699./80. hidzsri év). Az iszlám törvényeket képviselő magasrangú bírák (kádi) egyike abban az időben, melyben Mohammed Próféta közvetlen követői (szahaba) közül még éltek. Kádi Surajh ibn al-Hárisz a mai Irak területén található Kufában tevékenykedett, mint kádi.
[7] Abu Bakr al-Bajhaqi (meghalt: 1066./458. hidzsri év), Szunan Al-Kubra. A munkát felülvizsgálta: Mohammed Abdulqadír Ata. 3. átdolgozás, VII. felvonás, 500. oldal, Bejrút. Az adott átdolgozás kiadva 2003-ban (1424. hidzsri év). A forrás arab szövege:
روى البيهقي عَنِ الشَّعْبِيِّ، أَنَّ امْرَأَةً نَشَزَتْ عَلَى زَوْجِهَا فَاخْتَصَمُوا إِلَى شُرَيْحٍ فَقَالَ شُرَيْحٌ: ” ابْعَثُوا حَكَمًا مِنْ أَهْلِهِ وَحَكَمًا مِنْ أَهْلِهَا “
فَفَعَلُوا فَنَظَرَ الْحَكَمَانِ إِلَى أَمْرِهِمَا فَرَأَيَا أَنْ يُفَرِّقَا بَيْنَهُمَا فَكَرِهَ ذَلِكَ الرَّجُلُ فَقَالَ شُرَيْحٌ: ” فَفِيمَ كُنَّا فِيهِ الْيَوْمَ وَأَجَازَ أَمْرَهُمَا “
Add comment