Isten a következőt jelenti ki a Koránban:
اِنَّ الَّذ۪ينَ كَفَرُوا سَوَٓاءٌ عَلَيْهِمْ ءَاَنْذَرْتَهُمْ اَمْ لَمْ تُنْذِرْهُمْ لَا يُؤْمِنُونَ
És azok, akik szándékosan figyelmen kívül hagynak vagy elutasítanak (Istenre utaló jeleket) – azok, akik ún. KUFR-t = كُفْر gyakorolnak –, számukra ugyanolyan, ha figyelmezteted őket, vagy ha nem figyelmezteted őket: ők nem fognak hinni, és nem fognak bizalmat mutatni.
Korán 2:6
Adódik a kérdés, hogy miért nem használ bármilyen figyelmeztetés azoknak, akik ún. KUFR-t = كُفْر gyakorolnak, és miért nevezik az így cselekvő személyeket arabul KÁFÍR-nak = كافر. A KÁFÍR = كافر arab szó a KUFR = كُفْر szógyökérből ered, és azt jelenti, hogy “letakarni , eltakarni, elrejteni, nem mutatni”.
Mit is jelent magyarul a KUFR = كُفْر arab szó különböző szituációkban? Ha valaki például egy próféta által hirdetett üzenetet próbál “letakarni, elrejteni” (azzal szemben KUFR = كُفْر-t gyakorolni), az azt jelenti, hogy élből elutasítja, szándékosan figyelmen kívül hagyja az adott üzenetet. Egy másik példa: egy személy szívességet tesz egy másik személy számára. Azonban az utóbbi személy KUFR-t = كُفْر követ el a szívességgel szemben, “letakarja, elrejti”, nem értékeli, nem veszi figyelembe a másik szívességét, nem hálás érte. Nyelvtani értelemben egy KUFR-t = كُفْر cselekvő személyt hívnak KÁFÍR-nak = كافر. A második példában a KÁFÍR = كافر személy úgy is nevezhető, mint valaki, aki “hálátlan”.
Ahogy egy szívességet, úgy más jó cselekedeteket is szándékosan figyelmen kívül lehet hagyni. Azonban mások rossz cselekedeteit, hibáit is szándékosan figyelmen kívül lehet hagyni, úgy lehet tenni, mintha nem vennénk azokat észre. Ha valaki szemet huny egy másik személy hibája felett (“letakarja” azt, tehát KUFR = كُفْر-t követ el azzal szemben), ez egy pozitív cselekedet. Ez azt jelenti, hogy “letakarni, lefedni” valamit (tehát KUFR = كُفْر-t cselekedni) lehet pozitív vagy negatív dolog. “Letakarni” valami jó dolgot általában negatív cselekedet, míg “letakarni” valami rossz dolgot általában pozitív tett.
#
1. A jó dolgok szándékos elutasítása, figyelmen kívül hagyása, „letakarása”, „elrejtése”
Az, aki „letakar” vagy „elrejt” jó és szép dolgokat, az meggátol másokat is abban, hogy észrevegyék azokat. Az ilyen cselekedet arabul úgy hívják, hogy KUFR = كُفْر vagy KUFRÁN = كفران. Vannak emberek, akik nem veszik figyelembe, nem értékelik a feléjük tett jó és szép dolgokat. Ez sajnálatos dolog. Isten a következőket mondja a Koránban:
وَاِذَا مَسَّكُمُ الضُّرُّ فِي الْبَحْرِ ضَلَّ مَنْ تَدْعُونَ اِلَّٓا اِيَّاهُۚ فَلَمَّا نَجّٰيكُمْ اِلَى الْبَرِّ اَعْرَضْتُمْۜ وَكَانَ الْاِنْسَانُ كَفُورًا
Amikor a szorongás elkap titeket a tengeren, bárki, akit segítségül hívtok, eltűnik számotokra, kivéve Istent. Mikor azonban biztonságban visszajuttat titeket a szárazföldre, újra elfordultok tőle. Az emberiség mindig hálátlan.
Korán 17:67
اِنَّ اللّٰهَ يُدَافِعُ عَنِ الَّذ۪ينَ اٰمَنُواۜ اِنَّ اللّٰهَ لَا يُحِبُّ كُلَّ خَوَّانٍ كَفُورٍ۟
…Allah nem szereti azokat, kik hűtlenek, hálátlanok.
Korán 22:38
Az iszlám szerint Isten szemében a legelszomorítóbb, legrosszabb esete a jó és szép dolgok „eltakarásának”, szándékosan és következetesen való figyelmen kívül hagyásának az, ha valaki Istent, az Ő Küldöttét (Mohammed prófétát) és a kinyilatkoztatott Könyvet, a Koránt hagyja szándékosan figyelmen kívül. Mivel itt is valaminek az „eltakarásáról”, „letakarásáról” van szó, ez is KUFR = كُفْر. Isten a következőt jelenti ki:
وَلَقَدْ صَرَّفْنَا لِلنَّاسِ ف۪ي هٰذَا الْقُرْاٰنِ مِنْ كُلِّ مَثَلٍۘ فَاَبٰٓى اَكْثَرُ النَّاسِ اِلَّا كُفُورًا
A Koránban mindenféle példát különböző módokon magyaráztunk el az embereknek. Azonban a legtöbb ember továbbra is kitart amellett, hogy figyelmen kívül hagyja ezeket a példákat.
Korán 17:89
A KUFR = كُفْر, azaz „a dolgok szándékos figyelmen kívül hagyása”, „letakarása”, egy tudatos cselekedet. Gyakran azonban az, aki így cselekszik, nem igazán tudja elmagyarázni, hogy miért teszi ezt. Ha megkérdezzük valakitől, hogy miért is hagy valamit szándékosan figyelmen kívül anélkül, hogy egy kicsit is megvizsgálná az adott kérdést, ilyen esetekben általában nem tud az adott személy erős alapokra támasztott választ adni. Néhány esetben arra is van példa, hogy az adott személy megpróbálja manipulálni az igazságot, olyan színben feltüntetni a helyzetet, mintha minden bizonnyal neki lenne igaza. Erre egy példa a Koránban Iblísz esete:
وَلَقَدْ خَلَقْنَاكُمْ ثُمَّ صَوَّرْنَاكُمْ ثُمَّ قُلْنَا لِلْمَلٰٓئِكَةِ اسْجُدُوا لِاٰدَمَۗ فَسَجَدُٓوا اِلَّٓا اِبْل۪يسَۜ لَمْ يَكُنْ مِنَ السَّاجِد۪ينَ
És megteremtettünk titeket, azután (emberi alakba) formáztunk titeket, azután azt mondtuk az angyaloknak: „Boruljatok le Ádám előtt.” Így hát ők leborultak, Iblísz azonban nem.
Korán 7:11
Amikor Iblísz nem engedelmeskedett Isten parancsának, Isten nem büntette meg azonnal. Ehelyett azt kérdezte, miért nem teljesíti a parancsot:
قَالَ مَا مَنَعَكَ اَلَّا تَسْجُدَ اِذْ اَمَرْتُكَۜ قَالَ اَنَا۬ خَيْرٌ مِنْهُۚ خَلَقْتَن۪ي مِنْ نَارٍ وَخَلَقْتَهُ مِنْ ط۪ينٍ
Isten azt mondta: „Mi tartott vissza attól, hogy leborulj, mikor ezt parancsoltam neked?” Iblísz azt mondta: „Jobb vagyok nála: engem tűzből teremtettél, míg őt agyagból/sárból teremtetted.”
Korán 7:12
Iblísznek nem tetszett, hogy Ádám előtt le kellene borulnia. Ezért szándékosan figyelmen kívül hagyta a tényt, illetve szándékosan szemet hunyt azon valóság felett, hogy Istennel áll szemben. Úgy tett, mintha csak Ádámmal állna szemben. Ahhoz már nem volt mersze, hogy elismerje: egyenesen Istennel áll szemben, mert tudta, hogy mindent Neki köszönhet, és ő is – csakúgy, mint minden más – Isten által lett teremtve. Ez rejtőzhet Iblísz válasza mögött:
قَالَ اَنَا۬ خَيْرٌ مِنْهُۜ خَلَقْتَن۪ي مِنْ نَارٍ وَخَلَقْتَهُ مِنْ ط۪ينٍ
Jobb vagyok nála. Engem tűzből teremtettél, őt pedig agyagból teremtetted.
Korán 38:76
قَالَ لَمْ أَكُن لِّأَسْجُدَ لِبَشَرٍ خَلَقْتَهُ مِن صَلْصَالٍ مِّنْ حَمَإٍ مَّسْنُونٍ
Nem az vagyok, akinek le kellene borulnia egy olyan halandó előtt, akit a megformált fekete sárból teremtettél.
Korán 15:33
Nem engedelmeskedett Isten parancsának, de amikor Isten megkérdezte, mi volt az oka ennek, akkor átgondolhatta volna a dolgot, és megbánhatta, megváltoztathatta volna döntését. Ennek ellenére az igazságot manipulálva próbálta jobb színben feltüntetni a helyzetét, és továbbra is ragaszkodott a döntéséhez: továbbra is szándékosan, arrogánsan figyelmen kívül hagyta Isten parancsát. Csak ezután nevezte Isten őt KÁFÍR = كافر-nak, olyannak, aki „szándékosan elutasít”, „szándékosan figyelmen kívül hagy”:
وَاِذْ قُلْنَا لِلْمَلٰٓئِكَةِ اسْجُدُوا لِاٰدَمَ فَسَجَدُٓوا اِلَّٓا اِبْل۪يسَۜ اَبٰى وَاسْتَكْبَرَ وَكَانَ مِنَ الْكَافِر۪ينَ
Amikor azt mondtuk az angyaloknak: „Boruljatok le Ádám előtt”, akkor ők leborultak, kivéve Iblíszt. Ő megvetette azt (hogy kövesse a parancsot), arrogánsan viselkedett, így vált ő KÁFÍRRÁ = كافر.
Korán 2:34
A fenti Koránversben Isten a KÁFÍR = كافر arab szót használja. Isten titulálta Iblíszt KÁFÍR = كافر-nak, annak ellenére, hogy Iblísznek egy csöppnyi kétsége sem volt Isten létezéséről. Sőt, még azt is tudta, hogy létezik az Utolsó Nap és a túlvilág:
قَالَ رَبِّ فَأَنظِرْنِي إِلَىٰ يَوْمِ يُبْعَثُونَ
Uram/Istenem! Kímélj meg engem addig a napig, amelyen feltámasztod őket (a sírjaikból).
Korán 38:79
Iblísz szándékosan figyelmen kívül hagyta Isten egy parancsát, így lett Iblíszből KÁFÍR = كافر. Ezután az eset után a „Sátán” megnevezést kapta. Az emberek – ahogy a Sátán is – nem attól lesznek KÁFIROK = كافرون, hogy nem hisznek Istenben, illetve abban, hogy Isten utasításokat adott ki. Attól lesznek KÁFIROK = كافرون, hogy tudatosan, következetesen, kitartóan figyelmen kívül hagyják, elutasítják Istent és az Ő utasításait.
A KUFR = كُفْر arab szót tehát többek között – szövegkörnyezettől függően – úgy lehet lefordítani, mint „(az igazság / Isten parancsainak) szándékos figyelmen kívül hagyása”, „hálátlanság”, „(Isten parancsainak) következetes elutasítása”, vagy „megtagadás”.
Itt fel kell hívni a figyelmet egy dologra a hagyományos iszlám terminológiájával kapcsolatban. A hagyományos vélemény szerint a KÁFÍR = كافر arab szó azt jelenti: „valaki, aki nem hisz Istenben, illetve a vallásban/iszlámban”. Azonban ez a Sátánra egyáltalán nem volt igaz. Kétség nélkül hitt Istenben és a másvilágban, tisztában volt az evilági élettel és a másvilági élettel kapcsolatos tényekkel. Mégis, kitartott döntése mellett, és elutasította Isten parancsát, arrogánsan viselkedett Istennel szemben.
Ádám is megszegte Isten utasítását, amikor a tiltott fának a gyümölcsét fogyasztotta. Azonban később belátta a hibáját, és megbocsátást kért Istentől (Korán 2:37 és Korán 7:22–23). Ezért ő nem lett KÁFÍR = كافر, míg Iblísz az lett.
2. A rossz dolgok szándékos és következetes figyelmen kívül hagyása, „letakarása”, „elrejtése”
Egy rossz cselekedet, hiba „letakarása”, „elrejtése” – vagyis ha megbocsátjuk mások rossz cselekedeteit, illetve toleráljuk mások hibáit – mind pozitív cselekedetnek számítanak. Isten is „eltakarja”, „elrejti”, megbocsátja a hibáinkat. A Koránban ezt a KUFR = كُفْر szógyökérből származtatott igék használatával írja le:
اِنْ تَجْتَنِبُوا كَبَٓائِرَ مَا تُنْهَوْنَ عَنْهُ نُكَفِّرْ عَنْكُمْ سَيِّـَٔاتِكُمْ وَنُدْخِلْكُمْ مُدْخَلًا كَر۪يمًا
Ha elkerülitek a számotokra megtiltott nagy dolgokat, akkor „elrejtjük/letakarjuk”[1] (نُكَفِّرْ) a (kisebb) bűneiteket, hibáitokat. Egy becsületre méltó helyen fogunk elhelyezni titeket.
Korán 4:31
وَالَّذِينَ آمَنُوا وَعَمِلُوا الصَّالِحَاتِ لَنُكَفِّرَنَّ عَنْهُمْ سَيِّـَٔاتِهِمْ وَلَنَجْزِيَنَّهُمْ أَحْسَنَ الَّذِي كَانُوا يَعْمَلُونَ
És azok, akik hisznek és jót cselekszenek, az ő rossz cselekedeteiket eltakarjuk[1] (لَنُكَفِّرَنَّ), és a legjobb cselekedeteik alapján jutalmazzuk meg őket.
Korán 29:7
يَٓا اَيُّهَا الَّذ۪ينَ اٰمَنُٓوا اِنْ تَتَّقُوا اللّٰهَ يَجْعَلْ لَكُمْ فُرْقَانًا وَيُكَفِّرْ عَنْكُمْ سَيِّـَٔاتِكُمْ وَيَغْفِرْ لَكُمْۜ وَاللّٰهُ ذُو الْفَضْلِ الْعَظ۪يمِ
Ó, ti, akik hisztek! Ha észben tartjátok Isten felé való kötelességeteket, ő megtanítja nektek azt, hogyan különböztessétek meg a jót a rossztól. „Eltakarja” / „elrejti”[1] (وَيُكَفِّرْ) a rossz cselekedeteiteket, és megbocsát nektek. Isten hatalmas nagylelkűséggel bír.
Korán 8:29
[1] A verssorokban használt arab szó a KAFFARA = كَفَّرَ arab ige egyik alakja. A KAFFARA = كَفَّرَ ige is a KUFR = كُفْر szógyökérből ered, ugyanabból a szógyökérből, amelyből a KÁFÍR = كافر szó is ered. A KAFFARNA = كَفَّرْنَا ige egy „bőséges letakarást” fejez ki, tehát olyasvalamiként lehetne lefordítani, hogy „bőségesen/vastagon/teljesen vagy gyakran letakarni valamit”. Isten azt fejezi ki ebben a Koránversben, hogy Ő gyakran, vastagon vagy teljesen „elfedi/letakarja” a rossz tetteinket, hibáinkat, és gyakran, vastagon vagy teljesen megbocsátja azokat.
Add comment