A legtöbb hagyományos iszlám jogtudományi könyv a Korán 4. szúrájának 34. verssorát a nők elleni erőszak és a feleségverés igazolására használja. De vajon Isten valóban azt parancsolta volna, hogy az emberek erőszakot alkalmazzanak bármely ártatlan teremtményen? Ebben a cikksorozatban bemutatásra kerül, hogy ez egyáltalán nem így van. Az említett Koránverssor nem a feleség megverését engedélyezi, hanem a nő méltóságát védi, és a váláshoz való jogát biztosítja.
2. RÉSZ – A ‘NUSÚZ‘ (نُشُوزً) KIFEJEZÉS A KORÁNBAN
A cikksorozat első részében bemutatásra került a Korán 4:34-es verssorának helytelen fordítása. A téves szöveg alapvető oka az, hogy a két kulcsszó, a NUSÚZ = نُشُوزً és a DARB = ضرب arab szavak hibásan kerülnek értelmezésre. A klasszikus munkákban a NUSÚZ = نُشُوزً arab szó fordítása “lázadás” vagy “rossz viselkedés”, a DARB = ضرب szóé pedig “verés” vagy “ütés”. A cikksorozat ezen része a NUSÚZ = نُشُوزً szó valódi jelentését vizsgálja.
A legelső, máig fennmaradt arab lexikon címe Kitab al-Ajn, és a 8. században készült[1]. Ebben a lexikonban a NUSÚZ = نُشُوزً szó egyik jelentése a következőképpen van meghatározva: “a távozás szándékával kissé felemelkedni ülő helyzetből”[2]. A legtöbb szóhoz azonban több különböző jelentés és jelentésárnyalat tartozik. A kérdés az, hogyan dönthető el, hogy a Koránban Isten melyik jelentést, illetve jelentésárnyalatot rendelte egy adott szóhoz. Ez annak a módszertannak a használatával lehetséges, amelyet Isten a Koránban határozott meg.
A Korán értelmezésének módszertanát helyesen alkalmazva a Korán is lexikonná válik, amelyben megtalálhatók egyes kifejezések helyes jelentései és meghatározásai. Így képet lehet kapni arról, hogy a NUSÚZ = نُشُوزً szó milyen jelentésben, illetve jelentésének milyen árnyalatában használatos a Koránban. Ezáltal az is megállapítható, hogy használható-e például a fent említett, Kitab al-Ajn című lexikonban talált jelentés: “a távozás szándékával kissé felemelkedni ülő helyzetből”[2]. A NUSÚZ = نُشُوزً kifejezés a NA-SA-ZA szógyökből ered. Az alábbi négy bekezdés olyan koráni mondatokat mutat be, amelyek a NA-SA-ZA alapszót, illetve abból eredő kifejezéseket tartalmaznak.
1. NUSÚZ = نُشُوزً A CSONTVÁZ ESETÉBEN
Az alábbi Koránversben a NUNSIZ = نُنْشِزُ szó – amely ugyanabból a szógyökből ered, mint a NUSÚZ = نُشُوزً szó – azt jelenti, hogy “a földről felemelni valamit”.
اَوْ كَالَّذ۪ي مَرَّ عَلٰى قَرْيَةٍ وَهِيَ خَاوِيَةٌ عَلٰى عُرُوشِهَاۚ قَالَ اَنّٰى يُحْي۪ هٰذِهِ اللّٰهُ بَعْدَ مَوْتِهَاۚ فَاَمَاتَهُ اللّٰهُ مِائَةَ عَامٍ ثُمَّ بَعَثَهُۜ قَالَ كَمْ لَبِثْتَۜ قَالَ لَبِثْتُ يَوْمًا اَوْ بَعْضَ يَوْمٍۜ قَالَ بَلْ لَبِثْتَ مِائَةَ عَامٍ فَانْظُرْ اِلٰى طَعَامِكَ وَشَرَابِكَ لَمْ يَتَسَنَّهْۚ وَانْظُرْ اِلٰى حِمَارِكَ وَلِنَجْعَلَكَ اٰيَةً لِلنَّاسِ وَانْظُرْ اِلَى الْعِظَامِ كَيْفَ نُنْشِزُهَا ثُمَّ نَكْسُوهَا لَحْمًاۜ فَلَمَّا تَبَيَّنَ لَهُۙ قَالَ اَعْلَمُ اَنَّ اللّٰهَ عَلٰى كُلِّ شَيْءٍ قَد۪يرٌ
Gondoljatok csak arra a személyre, aki meglátogatott egy várost, amelynek épületei leomlottak, falai romokban hevertek. Ezt kérdezte: “Hogy fog Isten újra életet adni egy elpusztult városnak?” Ekkor Isten az adott személy halálát okozta, majd száz évvel később feltámasztotta. Isten ezt kérdezte tőle: “Mennyi ideig feküdtél itt?” Erre a személy azt felelte: “Itt feküdtem egy napig, vagy talán kevesebb, mint egy napig.” Isten azt mondta: “Nem. Itt feküdtél száz éven keresztül! Nézd csak meg ételedet és italodat! Még mindig érintetlenek, nem romlottak meg. Nézd csak meg a szamaradat is. Ezt azért tettük veled, hogy ez a példa vagy történet az emberek számára Isten által kinyilatkoztatott jel vagy információ legyen. Nézd csak, hogyan állítjuk, emeljük fel a csontokat (NUNSIZ = نُنْشِزُ), és öltöztetjük fel azokat hússal.” Mikor az említett személy mindezt megértette, azt mondta: “Most már tudom, hogy Isten minden létező dolog mértékének meghatározója, vagyis Isten határozta meg minden létező dolog tökéletes mértékét.”[3] (Korán 2:259)
2. NUSÚZ = نُشُوزً ÜLŐ HELYZETBŐL
Az alábbi Koránversben az ANSUZÚ = انْشُزُوا szó – amely ugyanabból a szógyökből ered, mint a NUNSIZ = نُنْشِزُ szó – a következő jelentésben használatos: “ülő helyzetből felemelkedni, a távozás szándékával”.
يَٓا اَيُّهَا الَّذ۪ينَ اٰمَنُٓوا اِذَا ق۪يلَ لَكُمْ تَفَسَّحُوا فِي الْمَجَالِسِ فَافْسَحُوا يَفْسَحِ اللّٰهُ لَكُمْۚ وَاِذَا ق۪يلَ انْشُزُوا فَانْشُزُوا يَرْفَعِ اللّٰهُ الَّذ۪ينَ اٰمَنُوا مِنْكُمْۙ وَالَّذ۪ينَ اُو۫تُوا الْعِلْمَ دَرَجَاتٍۜ وَاللّٰهُ بِمَا تَعْمَلُونَ خَب۪يرٌ
Ó, hívők! Ha a gyűléseken vagy megbeszéléseken azt mondják nektek, hogy csináljatok helyet, akkor csináljatok helyet. Ha így tesztek, akkor Isten is helyet csinál nektek az életben, azaz megsegít titeket.[4] Ha azt mondják nektek, hogy álljatok fel (ANSUZÚ = انْشُزُوا), akkor álljatok fel. Így Isten is felemeli azok rangját közületek, akik bíznak benne, és akiknek tudás adatott az isteni kinyilatkoztatásokkal kapcsolatban. Isten pontosan tudja, mit és miért tesztek. (Korán 58:11)
A fenti Koránidézetben olyan helyzet szerepel, amikor egy gyűlésen elhangzik az “álljatok fel!” utasítás. Ez az utasítás egy gyűlés keretében legtöbbször arra utal, hogy a gyűlés véget ért, az emberek felállnak és távoznak. Ez jól visszaadja az ANSUZÚ = انْشُزُوا szó korábban leírt jelentését: “a távozás szándékával felállni ülő helyzetből”.
3. NUSÚZ = نُشُوزً A FÉRFI, ILLETVE FÉRJ ESETÉBEN
A férj részéről a NUSÚZ = نُشُوزً azt jelenti, hogy a férj el szándékozik válni a feleségétől, vagyis távozási szándéka van. Erre bizonyíték az alábbi Koránidézet, amely leírja, hogy mit tehet a feleség, ha ilyen helyzetbe kerül.
وَاِنِ امْرَاَةٌ خَافَتْ مِنْ بَعْلِهَا نُشُوزًا اَوْ اِعْرَاضًا فَلَا جُنَاحَ عَلَيْهِمَٓا اَنْ يُصْلِحَا بَيْنَهُمَا صُلْحًاۜ وَالصُّلْحُ خَيْرٌۜ وَاُحْضِرَتِ الْاَنْفُسُ الشُّحَّۜ وَاِنْ تُحْسِنُوا وَتَتَّقُوا فَاِنَّ اللّٰهَ كَانَ بِمَا تَعْمَلُونَ خَب۪يرًا
Ha a feleség attól fél, hogy a férje el akarja őt hagyni (NUSÚZ = نُشُوزً), vagy hogy a férje kezd eltávolodni tőle, akkor teljesen rendben van és megengedett mindkettőjük számára, hogy megpróbáljanak egy adott egyezményben megállapodni vagy megbékélni. A megállapodás és a megbékélés jó dolog. Az ember azonban mindig hajlamos a kapzsiságra és a telhetetlenségre. Ha kedvesen viselkedtek és tartóztatjátok magatokat, úgy, hogy észben tartjátok Istent, akkor ne felejtsétek el, hogy Isten látja, mit és miért tesztek. (Korán 4:128)
Ha egy férfi el szándékozik válni a feleségétől, természetes, hogy ez a tény zavarja és nyugtalanítja a feleséget. Fordítva is igaz: a nő válási szándéka is természetesen zavarhatja és nyugtalaníthatja a férjet. Az alábbi, a Prófétáról szóló történet, vagyis hadísz, a 4:128-as Koránverssor gyakorlati alkalmazását mutatja be. Ibn Abbász a következő történetet beszélte el:
Szauda félt, hogy Mohammed Próféta, béke legyen vele, el szándékozik válni tőle, ezért azt mondta: “Ne válj el tőlem, maradjunk házasok, de a napomat, amelyet velem töltenél, átadom Áisa számára.” A Próféta így is tett, és ezután a következő Koránverssor került kinyilatkoztatásra: “Teljesen rendben van és megengedett mindkettőjük számára, hogy megpróbáljanak egy adott egyezményben megállapodni vagy megbékélni. A megállapodás és a megbékélés jó dolog.” (Korán 4:128) Tehát a béke és a nyugalom megőrzése érdekében megengedett és elfogadott, ha a házastársak valamilyen megállapodást kötnek.[5]
A fent említett Koránverssor, illetve a Prófétáról szóló történet egy adott megállapodásról beszél. A megállapodás célja, hogy válás helyett a felek először megpróbáljanak kompromisszumra jutni, és az adott egyezmények mellett továbbra is házasságban élhessenek.
A 4:128-as Koránverssort követő két további Koránverssor is említi ezt a megállapodást:
وَلَن تَسْتَطِيعُواْ أَن تَعْدِلُواْ بَيْنَ النِّسَاء وَلَوْ حَرَصْتُمْ فَلاَ تَمِيلُواْ كُلَّ الْمَيْلِ فَتَذَرُوهَا كَالْمُعَلَّقَةِ وَإِن تُصْلِحُواْ وَتَتَّقُواْ فَإِنَّ اللّهَ كَانَ غَفُورًا رَّحِيمًا. وَإِن يَتَفَرَّقَا يُغْنِ اللّهُ كُلاًّ مِّن سَعَتِهِ وَكَانَ اللّهُ وَاسِعًا حَكِيمًا.
Soha nem fog sikerülni, hogy tökéletesen egyenlően bánjatok minden feleségetekkel, bármennyire is így akartok cselekedni. De ennek ellenére soha ne gyakoroljatok részrehajlást egyikük felé sem, ne kivételezzetek egyikükkel sem, és ne hanyagoljátok el egyik feleségeteket sem. Ha igazságos megállapodásra juttok, és észben tartjátok Istent, akkor ne felejtsétek el, hogy Isten megbocsátó és könyörületes. De ha mégis arra kerül a sor, hogy egy házaspár elválik, Isten gondoskodik majd szükségleteikről, és az Ő általa teremtett bőségből ad nekik. Isten bőséges dolgok felett rendelkezik, és helyesen ítélkezik. (Korán 4:129-130)
A fenti idézetek alapján egyértelműen kiderül, hogy az adott megállapodás egy válást megelőző célt szolgál: “De ha mégis arra kerül a sor, hogy egy házaspár elválik…“. A 4:128-as verssor szintén ezt a megállapodást említi a férj részéről érkező NUSÚZ = نُشُوزً esetében: “Ha a férje el akarja őt hagyni (NUSÚZ = نُشُوزً), akkor teljesen rendben van és megengedett mindkettőjük számára, hogy megpróbáljanak egy adott egyezményben megállapodni.“ Ezek bizonyítékok arra, hogy a NUSÚZ = نُشُوزً jelentése “válási szándék” olyan szövegkörnyezetben, amikor a szóban forgó személyek feleség és férj.
4. NUSÚZ = نُشُوزً A NŐ, ILLETVE FELESÉG ESETÉBEN
A Korán szerint, ahogyan egy férfinak joga van elválni a feleségétől, úgy egy nőnek is joga van elválni a férjétől. A 4:34-es Koránverssor olyan helyzetről ír, amikor a férj a feleség részéről érkező NUSÚZ = نُشُوزً miatt aggódik. Feljebb bizonyítást nyert, hogy a Koránban a NUSÚZ = نُشُوزً szó jelentése “válási szándék”, amikor a szóban forgó személyek feleség és férj. Ebben a Koránidézetben is a feleség és a férj közötti kapcsolatról van szó. Következésképpen a NUSÚZ = نُشُوزً arab szó itt is “válási szándékot”, nem pedig “rossz magaviseletet” vagy “lázadást” jelent, ahogyan azt sajnos a legtöbb Koránfordítás helytelenül tartalmazza. A 4:34-es Koránverssor valójában azt írja le, hogy mit tehet a férj, ha felesége a válást fontolgatja.
وَاللاَّتِي تَخَافُونَ نُشُوزَهُنَّ فَعِظُوهُنَّ وَاهْجُرُوهُنَّ فِي الْمَضَاجِعِ وَاضْرِبُوهُنَّ فَإِنْ أَطَعْنَكُمْ فَلاَ تَبْغُواْ عَلَيْهِنَّ سَبِيلاً
…Ami pedig azokat a nőket illeti, akik esetében attól tartotok, hogy el szándékoznak válni tőletek (NUSÚZ = نُشُوزً), adjatok nekik tanácsot, mondjatok nekik kedves szavakat, háljatok külön ágyban, és hagyjátok őket békén, illetve hagyjátok őket továbbra is otthon lakni (DARB = ضرب). Aztán, ha szívből hallgatnak rátok, ne keressetek más utat ellenük… (Korán 4:34)
Az ezt követő Koránverssorban is a házasság felbontásának témája kerül szóba:
وَإِنْ خِفْتُمْ شِقَاقَ بَيْنِهِمَا فَابْعَثُواْ حَكَمًا مِّنْ أَهْلِهِ وَحَكَمًا مِّنْ أَهْلِهَا إِن يُرِيدَا إِصْلاَحًا يُوَفِّقِ اللّهُ بَيْنَهُمَا إِنَّ اللّهَ كَانَ عَلِيمًا خَبِيرًا
Ha attól féltek, hogy a házaspár továbbra is a válás irányába sodródik, küldjetek egy békéltető személyt a férj, és egy békéltető személyt a feleség családjából. Ha mindketten a megegyezésre és a kibékülésre törekednek, Isten valóban békét és egyezséget fog teremteni közöttük. Isten mindent tud, és tudja, hogy mi és miért történik. (Korán 4:35)
Az alábbiakban egy, az iszlám történelemből származó példa olvasható a szóban forgó Koránverssorok gyakorlati alkalmazásáról. Fontos megjegyezni, hogy a történetet leíró eredeti arab szövegben a NASAZAT = نَشَزَتْ szó szerepel. Ez a NUSÚZ = نُشُوزً szóból képzett múlt idejű ige, amelynek jelentése: “NUSÚZ-t csinált, végrehajtotta a NUSÚZ-t”.
Al-Bajhaqi, muszlim tanító és hadíszszakértő elbeszélése alapján al-Sábi, kúfai hadíszszakértő a következőket beszélte el:
Egy nő úgy döntött, hogy elválik férjétől (“egy nő NASAZAT a férjétől” = امْرَأَةً نَشَزَتْ عَلَى زَوْجِهَا), és Surajh kádihoz[6], vagyis bíróhoz terjesztették az ügyet. Surajh kádi azt mondta: “Küldjetek egy békéltető személyt a férj családjából, és küldjetek egy békéltető személyt a nő családjából.” Így is tettek. A két békéltető megvizsgálta az ügyet, és úgy látták, hogy a válás a megoldás. A férjnek ez nem tetszett. Erre Surajh kádi azt mondta: “Hát akkor minek jöttünk ma ide?” Ezután érvényesítette a házasság felbontását.[7]
Surajh kádi a Korán 4:35-ös verssorának megfelelően döntött.
Ez további bizonyíték arra, hogy a NUSÚZ = نُشُوزً arab szó a Koránban nem “lázadást”, és nem is “rossz magaviseletet” jelent.
[1] Kitab al-Ajn, írta Al-Halíl ibn Ahmad al-Farahídi, aki körülbelül 718 és 791 között élt, ami a hidzsri évek szerint 100-175 közötti időszak. A munkát Mahdi al-Makhzúmi és Ibrahim asz-Szamrai vizsgálta felül Iránban, 1988-ban, a hidzsri naptár szerint 1409-ben. A könyv az első máig fennmaradt arab lexikon. Amikor egy-egy arab szó jelentése vagy jelentései ebben a könyvben kerülnek megkeresésre, a cikksorozatban a következőképpen történik a hivatkozás:
Kitab al-Ajn (arab lexikon): نشز <- a szó, amelynek jelentése vizsgálat alatt áll.
إذا زحف عن مجلسه فارتفع فويق ذلك <- a szó egyik jelentése eredeti arab szövegben.
A lexikon digitális formában az interneten is megtalálható.
[2] Kitab al-Ajn (arab lexikon): نشز
إذا زحف عن مجلسه فارتفع فويق ذلك <- “a távozásra készülvén kissé felemelkedni ülő helyzetből”
[3] A szövegben a QADÍR = قدير arab szó szerepel. A QADÍR = قدير arab szó a QADR = قدر szógyökből ered. Jelentése: “mérték”, olyan értelemben, mint “egy adott valami fokozatának, mértékének vagy minőségének megjelölése” (forrás: oxforddictionaries.com, angolról lefordítva). A QADÍR = قدير főnévszerűen azt jelenti: “a mérték meghatározója”, vagyis “aki meghatározza a mértéket”. A mérték meghatározása azt jelenti, hogy felállításra kerülnek azok a feltételek, számok, fokozatok és mennyiségek, amelyek ahhoz szükségesek, hogy valami létezni, illetve működni tudjon. Ennek ellenére az iszlám irodalom kontextusában hagyományosan a QADÍR = قدير szót úgy értelmezték, mint “erőteljes”, “hatalommal bíró” vagy “mindenre képes”. Ez olyan szempontból igaz, hogy Isten mindenre képes, minden felett hatalma van, és így Ő minden létező dolog mértékének meghatározója is. Ha azonban az adott Koránverssor úgy kerül lefordításra, hogy “Istennek minden felett hatalma van”, és nem úgy, hogy “Isten minden létező dolog mértékének meghatározója”, akkor a kapcsolat a QADÍR = قدير és a “mérték” szavak között elveszik. E jelentéskapcsolat elvesztése a fő oka annak, hogy tradicionálisan az iszlám irodalom kontextusába beágyazódott az “előre elrendelés”, illetve “predesztináció” gondolata. Ezért különösen fontos a helyes fordítás.
[4] A szó szerinti fordítás így hangzana: “Isten helyet csinál nektek” (يَفْسَحِ اللّٰهُ لَكُم). Ez egy konkrét arab kifejezés és szófordulat, amelynek jelentése: “megsegíteni valakit, levenni a terhet a válláról”.
[5] Dzsámi at-Tirmidhi hadíszgyűjtemény – Könyv: Tefszír, Koránmagyarázat. Angol forrás: 5. kötet, 44. könyv, 3040. hadísz (elbeszélés). Arab forrás: 47. könyv, 92. hadísz (elbeszélés). Internetes forrás: https://sunnah.com/tirmidhi/47/92
[6] Kádi Surajh ibn al-Hárisz, meghalt 699-ben, a hidzsri naptár szerint a 80. évben. Az iszlám törvényeket képviselő magas rangú bírák, vagyis kádik egyike volt abban az időben, amikor Mohammed Próféta közvetlen követői, a szahábák közül még éltek. Kádi Surajh ibn al-Hárisz a mai Irak területén található Kúfában tevékenykedett bíróként.
[7] Abu Bakr al-Bajhaki, meghalt 1066-ban, a hidzsri naptár szerint a 458. évben, Szunan al-Kubra. A munkát Mohammed Abdulqadír Ata vizsgálta felül. 3. átdolgozás, VII. kötet, 500. oldal, Bejrút. Az adott átdolgozás 2003-ban, a hidzsri naptár szerint 1424-ben került kiadásra. A forrás arab szövege:
روى البيهقي عَنِ الشَّعْبِيِّ، أَنَّ امْرَأَةً نَشَزَتْ عَلَى زَوْجِهَا فَاخْتَصَمُوا إِلَى شُرَيْحٍ فَقَالَ شُرَيْحٌ: “ابْعَثُوا حَكَمًا مِنْ أَهْلِهِ وَحَكَمًا مِنْ أَهْلِهَا”
فَفَعَلُوا فَنَظَرَ الْحَكَمَانِ إِلَى أَمْرِهِمَا فَرَأَيَا أَنْ يُفَرِّقَا بَيْنَهُمَا فَكَرِهَ ذَلِكَ الرَّجُلُ فَقَالَ شُرَيْحٌ: “فَفِيمَ كُنَّا فِيهِ الْيَوْمَ” وَأَجَازَ أَمْرَهُمَا
Add comment